Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
KÖZSÉGTÖRTÉNET - HONISMERETI SZAKKÖRI MUNKÁK - Balatinácz Jeromos: Adatok Olasz község történetéhez
goruan elkülönítette a legelőket, extensiv juhtenyésztéssel próbálkozott. A gaz dasági fejlődés az 1830-as években lelassult, a társadalmi differenciálódás fokozódott. Az 1833-ban Olaszról szólva Thiele osztrák földrajztudós még mindig 496 lakosról és német-illir faluról beszél. Kiemeli a helyi gabonatermelést és szőlőművelést. Fényes Elek: M. ország geográfiai szótára cimü müve szerint 1851-ben a lakosság német többségű, de a lakosok száma csak 512. 25 év alatt csak 16 fő a szaporulat, a németség majdnem megkétszereződött, a horvát családok fele "eltűnt". Ugyanekkor viszont nem tudunk elköltözésről, Horvátországba vándorlásról sem. A szabadságharc is kikerülte a vidéket, és köztudott, hogy a déldunántuli szlávság nem csatlakozott Jellasichhoz. Valószi nü, hogy a XLX. sz. közepére a horvát családok egy része uradalmi cseléd lett és a pusztákra költözött. A jobbágyság eltörlése a szabadságharc eredménye volt. Az 1853-as császári nyilt parancs lényegében ezt véglegesítette. A nemesi és paraszti földek elkülönítését Urbárium alapján kellett végrehajtani. A földesurak az úrbérrendezésnél arra törekedtek, hogy saját birtokállományukat növeljék. Igy történt Olaszon is. Az úrbéri nyilt parancs nem ismerte el a szŐlődézsma eltörlését. A nem úrbéres földekre telepitett szőlő után a parasztnak továbbra is kellett dézsmát fizetnie a földesúrnak. 1864-ből van egy adatunk Olaszról: "a falunak szöllőhegye van, mely ujabb időkben plántáltatott be és szolleje után a község dézsmát ad: a bolyi uradalomnak." (Brüsztle plébános és Eötvös jegyző jelentése a faluról. ) Mivel az uj szőlő területe évtizedekig legelő, parlag volt a régi faLu, a temető és a kolostor közelében, a földesúr ezért akkor még mindig érvényesíteni tudta jogát a szőlőre. A határban még ma is megvan több helyen ugyan beomolva - a hatalmas borpince, amelyben egy szekér meg tudott fordulni* 1848 után megszűnt a terménybeszolgáltatás es a robotvilág és ez előnyt jelentett a parasztgazdaságoknak, de ugyanakkor a megye, az állam különféle jogcímen megduplázta az adókat, (házadó, földadó, jöv. adó, stb) a mi jelentősen csökkentette a jobbágyfelszabadítás gazdasági előnyét. A kiegyezés után ujabb konjunktúra alakult ki: a gabona ára emelkedik, a föld értéke nő, az árutermelés fokozódik. Ez azonban elsősorban a nagybirtokra és néhány nagyobb gazdának kedvező. (Meister, Mozer, Fuchs. ) Ok földvásárlásra is képesek. Teljesen kiépül a bólyi uradalom gyulapusztai tiszttartósága amely most már állandó gazdasági cselédekkel dolgozik. A bólyi uradalom az itteni parasztságnak főleg bor, gabona (Olasz fő árutermelése), a gyulapusztai részen intenziv állattenyésztés, juhtenyésztés terén jelent konkurrenciát. A gyengébbek egymás után vesztik el független paraszti existenciájukat. Először napszámosnak, harmados bérmunkásnak mennek, ezzel próbálkoznak függetlenek maradni, de sokan cselédsorba kerülnek. A tönkrement kisgazdaságokat nagygazdák, városi ügyvédek, és egy jegyzőcsalád vásárolják meg. Ez a folyamat az 1880-as évektől kezdve 1945-ig tartott. A falu piaci lehetősége a pécsi országút mellett, a bólyi vasútállomás és Mohács közelében nem volt rossznak mondható. A nagyüzem nyomása mellett az 1890-es filoxera járvány jelentette a legsúlyosabb csapást, mert a falut elsősorban bortermelése tartotta fenn. Több német család Horvátországba költö-