Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

KÖZSÉGTÖRTÉNET - HONISMERETI SZAKKÖRI MUNKÁK - Balatinácz Jeromos: Adatok Olasz község történetéhez

jobbágyot és 9 zsellért irt össze. Rendezi a telkek nagyságát. 20 jobbágynak van egész, 12-nek fél és egynek l/4~es telke. Szolgáltatások: a termés 1/9 és l/10-ed része (az egyház része), amit a földesúr már a mezon válogathat ki magának. A 33 jobbágy 2 marhával 1118 napot köteles robotolni a földesúr­nak, valamint a falu 2560 napi kézi szolgáltatásra volt kötelezve a telkek nagy­sága szerint (átlag 60-70 munkanap). Ezenkivül 129 kenderfonatot, 43 kappant és csirkét, valamint 258 tojást kellett leadniok. Saját munkájuk, termésbeta­karitásuk sokszor elmaradt a tulterholés miatt. Jószágaik tönkrementek, élel­müket a maradékból biztosították. Erről a korszakról hü képet fest, részletes adatokat közöl Olaszról, a plébá­niai és uradalmi alközpontról, az 1768-ló.- fennmaradt Szolgabíró? jelentés. A jelentés 39 jobbágyot emlit, 11 zsellért 4 alzsellért (belsőséglik nincs, csak házuk) 3 testvért (közös házat), 4 szolgát és szolgálónőt már csak 13 egész, 25 fél és 3 negyed telekkel. Két évtized alatt már jól nyomon követhető a zsellérek számának növekedése. A faluban ekkor 47 lakóház van 365 lakossal. A német telepesek is mind számban, mind gazdaságilag egyre inkább teret hódítanak. A kihalt vagy tönkrement szláv és magyar családok telkeit foglalják el, mert a telkek számát a földesúr itt egyelőre nem szaporítja, hanem a gyulapusztai majorsági birtokát erősiti. Az iparosok és molnárok németek. A bírók és az esküdtok még magyarok és szlávok: Imre György, Jeránt, Picsák, de már megkezdődik a drámai küzdelem a szláv és sváb nemzetiség között. Lassan a magyarok is kihalnak. A szlávok birtokon belül vannak ugyan. A fa­lut ők telepitették át, a templomot, a plébániát Ők építették, de a hetvenes é­vekre már sokan zsellérsorsra jutottak közülük. Kiváltságaik nem voltak. Az 1767 előtti nemzedék ez. Ugyanakkor a német telepesek előnye az, hogy 6 é­vi adómentességgel indultak, valamivel nagyobb a gazdasági kultúrájuk (más­fajta kapák, kaszák és kincstári felszerelés) és közismert szorgalmuk. A nemzetiségi ellentét alapvető forrása az, hogy a földesúri majorsági birtok kiépülése során a parasztoknak egymást kell kiszoritaniok és legyőzniük. Ebben az időben élt a faluban a hires Papanek György plébános, a tudós tör­ténész, aki szláv származású lévén, itt Olaszon irta meg a Szláv népek tör­ténetét és etnográfiáját. O említi a kukorica és a krumpli (kenyérnövény) gaz­dasági szerepét rossz gabonatermés esetén, gyümölcsöskertet telepit, védi, patronálja szeretett népét. Az 1828. évi Regnicoláris Conseriptió már 496 lakost, köztük 5 zsidót emlit. Ok a kereskedők, korcsmárosok. A házak száma 60, bennük 34 horvát, 27 német és 1 magyar család él. A falu vezetősége, a biró és 2 esküdt még délszláv, de 2 esküdt már német: Fuchs és Sauer. A társadalmi feszültség átmenetileg engedett. A földesúr a határ nyugati részén uj dűlőket adott, uj telkeket osztott a falunak. Ez magyarázza a demográfiai robbanást: 20 év a­latt 130 fő a szaporulat. Félteleknél kisebb vagyon nincs, van 6 kéttelkes gazda, 12 egész telkes, a többi mind féltelkes. Zsellér nem marad a faluban. Az 1815. után jelentkező gazdasági válság előbb-utóbb a parasztokat is sújtot­ta. Főleg a kanadai és az orosz buza megjelenése a világpiacon okozott gon­dokat. Pestis is pusztított ezekben az években. A gyulapusztai földesúr szi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom