Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)

OLVASÓKÖNYVÜNKBŐL - PAP László: A mohácsi csata

két oldalt volt egy kevés gyalogság. E között a második és első csatarend között csak egy kőhajításnyi tér volt. Ebben a csatarendben, az előtt a sor előtt, amelyben a király volt, harmed sor állott, amely nagyobbrészt a királyu utívarnokokból volt képezve. . . A három sor után következett a királyi hadosztály, s ennek a hadosztálynak közepén maga a király", mellette és mögötte a főpapok, főurak, kamarások, udvarnokok. "Ezekhez csatlakozott, a király és a főurak mögött, egy igen szép, páncélos lovagokból álló csapat, melyben ezernél valamivel több páncélos volt. A páncélos lovagok más csoportja ugyanis az első csatarendben volt elszórva. Ezer c-eápat közelében volt a kirátv zászlója, Mária aranyozott arcképével díszített iobogc, amelyet Drágffy János országbíró tartott, kinek régi szokás szerint, sarkantyúi levétettek, annak jeléül, hogy futásra ne gondoljon, " - olvassuk Istvánff inál. Brodaricsnál tovább: "... a helytálló hadosztályt mindenfelől könnyű fegyverzetű lovasok és gyalogok vették körül. .. ", a sereg harcrendjének ismertetése után pedig a hely földrajzi leírását adja: "Az a hely, ahol a hadsereget felállították, Mohácstól egy, a Dunától fél mérföldnyire volt. Nagy, széles sikság terült itt el, amelyet sem erdők, sem bozótok, sem folyóvizek, sem dombok nem szakítottak meg; csupán balra, ezen hely és a Duna között volt egy mocsaras és iszapos víz, sürü náddal és sással telve, melyben később sokan lelték halálukat. Velünk szemben hosszú, félkörben elnyúló domb volt; ezen tul volt a török császár tábora. A domb lejtőjének aljában egy kis falu feküdt, templommal. Földvár ezen falu neve; itt helyezte el az ellenség ágyúit. " Brodaricsnak idézett helyleirása első tekintetre kimerítő útbaigazításként hat azok számára, akik a magyar és török harcrendek felállításának helyét, továbbá a belső küzdőtér meghatározását, körülhatárolását megkísérlik. Valójában ez a leirás szerfölött hiányos, ennek következtében immár közel másfél évszázados vitának, sok évtizedes helyszíni kutatásnak lett a megindítója, mely 1960. évben vezetett az első tömegsírok megtalálásához, ami egyben a belső küzdőtér rekonstrukciójához is elvezet. Az ellenség felállásának rendje Brodarics leírásából a későbbiek során sem tűnik ki pontosabban, amikor t. 1. már a csata lezajlásáról, esemény-mozzanatairól beszél. Némi, eléggé bizonytalan kiegészítést nyújt ugyan e vonatkozásban, - másban is, néhány nyugati, kútfő-értékűnek tekinthető adalék. Természetszerűleg többet nyújtanak itt maguk a török források. A legvilágosabban Ferdi irja le, hogy miként helyezkedtek el az ellenség seregtestei a küzdelem megindulásakor: ". . . ikindi idején a világbíró ő felsége a boldogság udvarához tartozó gyalog és lovas sereg között a középponton