Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1968. (Pécs, 1968)
TANULMÁNYOK - VARGHA Károly: Ibafa (Falutörténeti vázlat és földrajzi név-gyűjtés 1954)
ban), amit a régi írásban Kollárovics plébános erről a faluról 1793-ban utódainak mond: "Ibafa. Nem régi település. 1793-ban még látszottak tuskók az első erdőirtásból, ugyanis csupa erdőség volt, amikor az első lakók jöttek. Ismertem embert, aki mint 3. lakos jött ide lakni. Nagy fáradságba került, amíg az elhagyott vadont megtisztították. Szorgalmas munkások, de dőzsölök a földesúr írásai szerint. Az első lakók Horvátországból jöttek kenyér ínség miatt; többnyire katonák, akik - ha igaz - hősködésüket akarták fitogtatni; különösen lelkipáíszíoraikkal veszekedtek, amit én évről-évre oasztalok. Mutatják bizonyod jeiét a jámborságnak: vajon komoly-e, ítélje meg az Isten, mert a tények az ellenkezőjét mutatják. A párbér dolgában nagyon engedetlenek. A papi járandősá got megtagadták a Visita Canonica és a vármegye határozata ellenére. Ez pedig Jesszenszky Antal földesúrnak folytonos izgatására és uszítására történt. Fenyegetéssel, ígérgetéssel vette rá őket a bor-párbér megtagadására, ami a mai napig tart. Jesszenszky uraság, Ibafa előbbi ura ugy sanyargatta az ibafaiakat, mint Fáraó a zsidókat. Az akkor uralkodó II. József királyhoz is panasszal fordultak (aki egyáltalán nem kedvezett a magyar nemeseknek), és bizonyára győztek volna is, ha közbe nem veti magát a vármegye, nem ugyan Jesszenszky miatt, hanem a parasztoknak a földesuruk ellen mutatott elégedet lensége következményei miatt: nehogy mások is ugyanezt megkíséreljék. Az ibafaiak nemcsak, hogy semmit sem nyertek a vármegye közbelépésétől, hanem még 3-4 havi fogházzal sifjtattak, mialatt saját költségükön kellett élniök! 1782. dec. 15-én, az almamellék! templomszentelésen Jesszenszky Antal is résztvett, és ott a mozsgói káplánnal beszélgetve elmondotta neki, hogy ő, Jesszenszky az oka annak, hogy az ibafaiak nem adják meg a bort, de "mivel azok a haszontalan részegeskedők ellenem vannak, a plébános követelje a borát és én, ahogy eddig megtettem, hogy nem kapott, most megteszem, hogy megkapja azt. Tf - Ennek az ocsmány földesúrnak a dolgait itt leírtam, hogy mindenki lássa: mit kellett a mozsgói plébánosoknak elviselniök a parasztoktól és a földesuraktól. Ibafa 1740-ben kezdett betelepülni. Addig csupa suru erdő és vadon volt, vadállatok legjobb befogadó helye - amint most látszik - , alig valami sík hely, csupa hegy és völgy. Első lakója Stephanies János volt, akinek a hely megtetszett, és másokat is hívott Horvátországból, nemsokára csoportosan jöttek. A földesúrnak csak kilenceddel adóznak. Jesszenszky Antal és parasztjai között 2 évig tartó erős viszály volt. Ezalatt megtörtént, hogy a mozsgói káplánnak nem adta ki a templomkulcsot, de a betegek ellátásakor mégis kénytelen volt kiadni. Mikor már nem bírta a parasztok által a vármegyénél tett panaszokat, elhagyta Ibafát ez a földesúr, aki munkával, veréssel és káromkodással táplálta a falu lakóit. Igy, aki a plébánosnak akart rosszat, magának tette azt. Utóda testvére, Emánuel lett. Ez testben lágy, de lélekben hasonló elődjéhez. Amit magától nem akart megtenni, azt a felesége által gyakorolta, mert ő mindenki előtt jónak és szelídnek akart látszani és dicsértetni: ilyennek mutat