Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Ódor Imre: Az első népképviseleti országgyűlés baranyai követei

választók nem akartak jelölést, hanem a városokban szokásos szavazást kívántak és a voksolás csendben, rendben történt. Az új választás július 30-án volt Pécsett, melyen 831 szavazó jelent meg. Aidinger Pál ellen most Katits István városkapitány, a márciusi napok egyik pécsi főszereplője lépett fel. Katits közel állt a radikálisokhoz, a pécsi vörös (pirosbogyós) párt tagja, aki a nemzetőrséget is szervezte. A harc éles volt, s Aidinger 381 szavazatával szemben Katits 350 szavazatot kapott. Ez ellen a választás ellen is petíciót adott be 74 választó az országgyűléshez, amelyben azt kifogásolta, hogy rövid volt a kitűzött idő, a névjegyzék nem volt kitéve, és a képviselőjelölt a népet ígérgetésekkel ámította. Aidinger, mint polgármester a nemzetőrséget eltiltotta a választás napján a fegyverbeállástól. A képviselőházi állandó osztály ugyan szükségesnek tartotta a vizsgálatot, de az eljárásra mégsem került sor. Aidinger az újabb választás jegyzőkönyvét illetve a másodszori választás ellen a pécsi középponti választmány és több pécsi választó által benyújtott újabb tiltakozásokat augusztus 16-án majd 18-án az igazoló választmány elé terjesztették. Hiába, mivel a Ház augusztus 18-án igazolta Aidinger mandátumát. Szeptember 15-én a Képviselőház gr. Batthyány Kázmért - aki a Felsőház tagja volt - küldte ki vizsgálóbiztosként. (A vizsgálat eredményéről nem találmnk dokumentumokat, de a t. Ház nem is tárgyalt ilyen tárgyú irományt.) Szeptember 18-án Aidinger eltávozási engedélyt kért és kapott az otthon maradásra az ellenség - Jellaciéék - betörése, illetve az újoncozás végrehajtása miatt. Visszatérvén részt vett a Képviselőház ülésein. Október 20-án jelentette a pécsi tanács a Kereskedelmi és Közmunkaügyi Minisztériumnak, hogy Aidinger, mint országgyűlési követ Pesten tartózkodik, ott személyesen kérdezzék meg. Nyers modora, kíméletlen eljárásai miatt a város liberális értelmiségével és kollegái zömével is ellentétbe került. Ekkor egy belügyminiszterhez intézett feljelentésben „robespierre"i modorral vádolták. Az országgyűlést követte Debrecenbe is, ahol sokszor és radikális hangon szólt. A szabadságharc leverése után hadbíróság elé került. 1850. július 20-án 208 kevéssé terhelt képviselőtársával együtt kegyelmet kapott, és a vagyonára elrendelt zárlatot is feloldották (ennek fő része egy 1000 Ft értékű szőlő volt). Az ötvenes évek elején ügyvédkedett, majd szőlejében gazdálkodott. 1850 szeptemberétől kényszertatózkodási hely volt számára kijelölve, és ennek feloldása után megfigyelés alatt tartották, még 1857 júliusa után is. A rendőri hatóságok az élete végéig nőtlen Aidinger magatartását megengedhetetlennek tartották, mivel állandóan „politikailag kompromittált" emberek környezetében mutatkozott.