Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

A vitéz honvédtiszt a világosi fegyverletétel után sorozóbizottság elé került, azonban alkalmatlannak minősítették és így elkerülte a közlegényként való besorozást. Siklóson telepedett le, ahol később ügyvédi gyakorlatot folytatott. A kiegyezés után a megyében alakult, volt honvédeket tömörítő honvédegylet tagja lett. 1874 októberében Siklóson hunyt el. Mikár I. 9., Vas. Újs. 1874/44., Nemesi évkönyv 1927-1928. 297-298., MOL.: Hm. Ált. 1849. 10623., Uo.: Görgey-csal. gyűjt. 42. cs.. 4. ttel. 35., Uo.: Bm. Honv. segély 1868. 2595. HL.: Aradi hadb. 113/6 2/320. Hangos (1848-ig Reisch) János 1822-ben Pécsett született, r. katolikus. Gimnáziumot végzett, majd 1842-ben hat évi szolgálatra beállt a 48. gyalogezredhez. 1843-ban tizedessé léptették elő. Szolgálati ideje letelvén továbbszolgálatra jelentkezett, ekkor, 1848 áprilisában őrmesterré nevezték ki a 13. gyalogezredhez. 1848. aug. l-jén szolgálatra jelentkezett Mészáros hadügyminiszternél, aki az éppen akkor hat heti szolgálatra Pesten alakult, Földváry Lajos őrnagy vezette zászlóaljhoz osztotta be. Ezzel szeptember végéig az óbecsei magyar táborban szolgált, illetve harcolt a szerb felkelők ellen. Október 19 (16)-án a Trencsénben alakuló 40. honvédzászlóalj hadnagya lett. Új alakulatával november-decemberben a Felső-Magyarország nyugati felébe tört császári csapatok ellen harcolt, s közben főhadnaggyá léptették elő (dec. 16.). Seregtestével december végén csatlakozott a komáromi várőrséghez. Később századosi rangban Török Ignác tábornok, várparancsnok, majd 1849. ápr. 16-tól őrnagyként a komáromi védőőrséget képező VIII. hadtest karsegéde lett. Júl. 6-án innen a hódmezővásárhelyi „újonc-telep" - mely a honvéd újoncokat gyűjtő intézmény volt -, élére helyezték át, végül pedig a Dorozsmán szerveződő 133. zászlóalj parancsnokává nevezték ki. E még alakulóban lévő zászlóaljjal Görgei seregéhez csatlakozva aug. 13-án Világosnál tette le a fegyvert. A császáriak Aradon előbb hadbíróság elé állították, de miután korábban nem volt tiszt a császári hadseregben, 1849 szeptember végén visszasorozták az akkor Grazban állomásozó 13. gyalogezredhez. Ugyanitt halt meg, betegségben, 1851. jún. 13-án. Közlöny 1848/137. és 199., 1849/145. és 150., MOL.: ONöHt. Ált. 1848. 4701., HL.: Aradi hadb. 113/2 2/185., KAW.: 13. LIR. 1851-1857. 12/170. jaszviczi Jászvitz Ferenc 1806-ban született Pécsen, r. katolikus. Gimnáziumot végez, 1822-től tisztjelölt az 52., 1839-től hadnagy, 1848 tavaszán százados a 2. „Sándor cár" gyalogezrednél. Ezrede 2. zászlóaljával 1848 júliusától a szerb felkelők ellen harcol,