Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Bona Gábor: Az 1848-as honvédsereg Baranya megyei származású tisztjei

egy honvéd üteg parancsnokaként tovább is a Délvidéken tevékenykedett, majd november 24-én az erdélyi magyar sereg tüzérparancsnoka lett. Ez utóbbi minőségében december közepén részt vett a császáriak támadá­sának megállításában a Csúcsai-szorosnál, majd Bem Észak-Erdély felsza­badítását eredményező támadó hadjáratában. Ennek végeztével a lengyel tá­bornok 1849. febr. 3-án őrnaggyá léptette elő Bőhmöt. Ugyancsak részese lett a későbbi harcoknak, melyek végeredményeként Erdély 1849 március végére teljes egészében a magyar csapatok kezére ke­rült. A hadjárat sikeres befejezését követően Böhm az erdélyi hadsereg köz­ponti lőszerraktárának parancsnoka lett Nagyszebenben, egyben pedig az it­teni hadosztály tüzérparancsnoki teendőit is ellátta. 1849 július közepén az említett raktárral előbb Marosvásárhelyre, majd innen Kolozsvárra települt át a közeledő orosz csapatok elől. A szabadságharc végén Gál Sándor tábor­nok székelyföldi csapatainak maradványaival Kazinczy Lajos ezredes Ma­gyarországról érkező segélyseregéhez csatlakozott. Az egyesült sereg a vilá­gosi fegyverletétel hírére azonban eloszlott, illetve augusztus 24-25-én megadta magát az oroszoknak. Böhm maga a menekülést választotta. Hosszabb ideig Szatmár megyében bujkált, majd az idők enyhültével hiva­talnok lett Szatmárnémetiben. Ugyanitt halt meg 1867. dec. 22-én. Közlöny 1848/46., 123., 137. és 163., Mikár I. 86., MOL.: ONőHt. Ált. 1848. 4870., Uo.: Hm. Ált. 1849. 2076., HL.: 1848/49 34/104/8, 42/17. és 51/24., Uo.: Honv. segély 1868. 3282., KAW.: Bomb, korps. 1841-1850. 4/113. Csatáry (Niesner) Antal 1821-ben Pécsett született, r. katolikus. 1838-ban tisztjelöltként beállt a 3. vértes lovasezredhez. Innen 1842-ben a 7. könnyülovasezredhez helyezték át, ahol 1848. júl. 1-én hadnagy lett. Ezrede 1848 szeptember közepén a Dunántúlon Jellacic inváziós hadához csatlako­zott. Niesner ekkor elhagyta ezredét, a nevét Csatáry-ra változtatva szolgá­latrajelentkezett a magyar hadügyminisztériumnál. Eredményeként október 1 -ével előbb a Hunyadi önkéntes lovascsapat al-, majd okt. 19(16)-án a Jász­kunságban alakuló huszárezred főszázadosává (századot parancsnokló kapi­tányává) nevezték ki. Ez utóbbi, a 14. Lehel huszárezred szervezése decem­ber közepén fejeződött be. Ekkor az ezred nyolc századából ötöt - köztük Csatáryét is - a császári kézen lévő Aradot ostromló magyar hadtesthez osz­tották be. A Gaál Miklós, majd 1849 tavaszán és nyarán gróf Vécsey Károly tábor­nok parancsnoksága alatt álló hadtest Arad zárolása során több összecsapást vívott a várat felmenteni kívánó Temesvári várőrség csapataival. Ezeknek lett részese Csatáry is Lehel huszáraival. Később, 1849 májusában Temes

Next

/
Oldalképek
Tartalom