Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Pordán Ildikó: A törökországi emigráció és „hétköznapjai" László Károly és Perczel Miklós naplóiban

nyi Könyvtár Kézirattárában található Oct. Hung. 720-as jelzet alatt, László Károly 1848. szeptember 25. és 1870. január 1. közötti feljegyzéseit tartalmazza. A szabadságharcos emlékekkel kezdődő, majd a törökországi és amerikai emigrációval, és az utána következő amerikai és mexikói földmérési munkálatokkal folytatódó napló terjedelme kb. 1200 - különböző méretű - oldal. László Károly 1815. március 30-án született Kecskeméten, iskoláit itt kezdte, majd Debrecenben folytatta joggal és teológiával. Az iskolák után először iskolarektor volt Szabolcs megyében, majd mérnökként végzett Pesten. A szabadságharc kitörésekor a Hunyadi-csapatba állt be, ahol rövidesen tüzérszázados lett. Világos után követte Kossuthot az emigrációba, Vidinben a Kossuth biztonságára vigyázók egyike, majd titkára és iratainak őrizője lett. Kossuth így ír róla. „Azon kevesek közé számítom én őt, kik iránt úgy is mint hazafi, de úgy is mint ember magamat hálára kötelezettnek érzem. Ha módom volna ... tőle nem válnék meg soha, mert meg vagyok győződve, hogy ő tapasztalt ragaszkodásánál fogva a mellettem állást bánni más kényelmesb és jutalmazóbb állásnak nem tenné."

8 Kossuth környezetéhez tartozva őt is Kutahiába internálták, ahol részletes ismertetéseket írt az emigráció első korszakának belső válságáról, az emigránsokat megosztó elvi, politikai ellentétekről, de feljegyzései igen fontos adalékot nyújtanak a mindennapok történetéhez, várostörténeti, mentalitástörténeti, földrajzi szempontból is érdekesek. László Károly 1852 nyaráig, Kossuth Angliába utazásáig, végigkövette Kossuth amerikai útját, majd mérnökként vállalt munkát. 1857-től Mexikóban állami birtokok felmérésével foglalkozott, itt nagy utazásokat tett, amiről a Vasárnapi Újságban tudósításokat is közölt. 1867-ben feleségével, a lagunai angol konzul lányával hazatért. 1894-ben halt meg Bátyán, Foktőn temették el. László Károly 1848-tól 1870-ig vezette naplóját, s ennek csak töredék részét adta ki saját maga, átszerkesztve-megrostálva „Naplótöredék az 1849—iki menekülteket, internáltakat, különösen Kosssuthot és környezetét illetőleg, Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban" címmel 1887-ben. A kéziratos Naplóból 1942-ben Ács Tivadar „Magyar Úttörők az Újvilágban" adott ki részleteket, igen pontatlanul, rossz olvasatban, kihagyásokkal, majd 1986-ban Bogáti Péter használta fel a kéziratot a Móra Kiadónál megjelent i9

A mahagóni ember" című ifjúsági életrajzi regényéhez. A Napló-töredékre gyakran találhatunk hivatkozást a korral foglalkozó 8 Kossuth bevezető levele a Naplótöredékhez