Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Füzes Miklós: Batthyány Kázmér gróf dilemmája (A magyar külpolitika alternatívái 1849. április-júliusában)

garantiákat, mindig vigyázva arra, hogy a magyar és német faj a mennyire lehet, ne vetessék alá oláh, vagy szerb jurisdictiónak , 's olly feltétel mellett, hogy legfelsőbb kormányban - országgyűlésben magyarhonnal egyet alkossanak, és országgyűlésünk nyelve magyar leend. Még a kormánynál is lehetne külön osztályt csupán szerb és oláh tárgyakra alakítani, 's ha ezenkívül még népnevelés, communalis rendszer, vallásügy, igazságügyre nézve, valamint azon nyelvekre nézve is, mellyeken a slav fajú megyékben beszélni szabadjon a tökéletes nemzetiség elvét kimondjuk, s megalapítjuk, azt hiszem leraktuk Magyarországra nézve a legfényesebb jövőnek alapját. Minden fajok nem csak Magyarhonban, hanem azok, mellyek eddig igényeiken kívül állottak, sóvárogva fognak felénk tekinteni, és örömmel fogják Magyarországot elfogadni, mint egy jövendőbeli Dunai Confoederationak központját, és királyságát, mellynek netalán örökre megtörendi az absolutismus szörnyetegét, és melly a Balticumtól a Fekete tengerig terjend. A confoederatiónak különféle lánczszemei lehetnek, az elsők az eddig hozzánk tartozó népeket fűzendik össze, Oláhország, Szerbia, Bulgária képezendené később azon részt, mellynek kapcsai Magyarhonnal tagosabbak. Cseh ország és Morva hon még tagosabb kapcsokkal volnának Magyarhonhoz fűzve, még utoljára ezen kapcsok legtávolibb fokozatán a kapocs csak a külügyek egyeztetésében állana és az út mit kíván? egy kis önlegyőzést, mellynek bére halhatlan dicsőség és élet leend. Nem, e két út között a választás nem lehet nehéz, mentül többet adunk a nemzetiségnek, annál kevesebbet keilend Austriának, és az absolutismusnak adnunk. A dechiancet kimondtuk, utána az első lépés megnyugtató manifestum volna a népekhez. Kívánnám sok hazámfiai lennének tanúi annak, miként kívánnak szlávok és oláhok simulni hozzánk, és annak mint akarnának Ausztria megbuktatására kezet adni. Ha megnyugtatjuk utolsó csepp vérig velünk lesznek, ha nem - nem. Tervezetet mondtam, mellynek utolsó szavait nem volna jó kimondani, nehogy a török féltékenységét felköltsük. Hazafiúi érzetből felszólalók, bocsánatot ha csalatkoztam. Isten Önökkel. U.I. 'S nem fogunk ezen úton olvadni, hanem terjedni inkább mint a másikon. A népek sympathiája morális túlsúlynak; értelmi élénkségünk kettőztetett erővel fog nemzetiségi érdekek tekintetében mellettünk működni.