Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Cserna Anna: Batthyány Kázmér baranyai és Sztankovánszky Imre tolnai főispánkormánybiztosok levelezése (1848. szeptember 25 -1849. február 3.)

adatai közé sorolta. A felfegyverzésüket Kossuth a vár készletéből remélte. A valóság egészen mást mutatott. Minden jó szándék ellenére az újoncok kiképzése nagyon lassan haladt Tolnában. A katonák megfelelő felruházása és felfegyverzése pedig meghaladta a megye erejét. Felkérés nélkül október 25-én Sztankovánszky Imre útnak indította a Tolna mezővárosban tanyázó „Hunyady" gránátosokból és a még gyakorlatlan újoncokból válogatott első segélycsapatot. Batthyány Kázmér ezt olyan hazafias tettnek, gesztusnak minősítette, amely „ezen jó szomszédi szíves szolgálat ismét egy lánczszem a két testvér Megyének jó s balsorsban kitartó rendűiéiben barátságaik szilárdítására."

16 December elején kelt útra egy 152 fős szabad lovas csapat, amely részt vett a vár környékének a megtisztítását célzó hadműveletben. A megígért 600 fős, Csapó Vilmos ezredes parancsnoksága alatti nemzetőri sereg csak január első napjaiban állt Batthyány rendelkezésére. A császári seregek decemberi ellentámadása rendkívül sikeresnek bizonyult. Észak-Dunántúl osztrák katonai fennhatóság alá kényszerült. Perczel Mór móri csatavesztése után a főváros is napok alatt elesett. A déli megyék számára némi lehetőség még kínálkozott arra, hogy akár külön-külön, akár együttesen ellenálljanak a császáriaknak. Sztankovánszky Imre ugyan hazarendelte a tolnai lovasokat, és a más harctereken szolgáló nemzetőröket. De Batthyány Kázmér - aki felhatalmazást kapott a déli területek katonai irányítására - a vár megtartása érdekében egyetlen katonát sem nélkülözhetett. Utasítása úgy szólt, hogy Tolna és a hatáskörébe eső megyék fegyvereiket, lőszereiket, nemzetőreiket a Baranyai Védelmi Bizottmánynak rendeljék alá, és mielőbb lépjenek érintkezésbe Csanády Pál baranyai hadmegyei parancsnokkal. Amennyiben a megyék összefogása sikertelenül végződne, ak1 7 kor a csapatok vonuljanak vissza Eszékre az álladalmi vagyonnal együtt. Batthyány nem titkolta véleményét, miszerint „valóságos szégyen lenne", ha az egyesített hadak nem tudnának elbánni Nugent 4-5 ezres seregével.

18 Zala, Somogy ellenállás nélkül engedte át területeit. Csanády ezredes is lemondott a siker látszatát sem ígérő harcról. Sztankovánszky Imre sem tehetett sokat az osztrák megszállás ellen. Napokra korlátozódott kormánybiztosi ténykedése alatt felhívására a nép félelmében, csalódottságában nem fogott fegyvert. Január 30-i levelében közölte: „... többet kiállítani nem telik a sokat zaklatott és kiállításban mind inkább megingó népből." Batthyány Kázmér többé nem támaszkodhatott Sztanovánszky Imre segítőkészségére. Viszont felelősséget érzett a várban tartózkodó tolnaiak iránt. Levélváltásuk 16 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1848. október 28. 17 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1849. január 13. 18 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1849. január 26.