Emlékszám Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére - Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 11-12. évfolyam (1998-1999)

Cserna Anna: Batthyány Kázmér baranyai és Sztankovánszky Imre tolnai főispánkormánybiztosok levelezése (1848. szeptember 25 -1849. február 3.)

utolsó szakaszában e témakörben leveleztek, de nem találtak megoldást a szokatlanul kemény télben meleg ruhával ellátatlan 41. honvédzászlóalj problémájára. Batthyány Kázmér az eszéki várból való távozása előtti küldeményében ígéretet tett, hogy a katonák a legszükségesebb dolgokban hiányt nem fognak szenvedni. Ez a levél személyesebb hangvételében különbözött a többitől.

19 Optimizmusa, a tenni akarása fogalmazódott meg búcsú soraiban. A tettek embereként soha sem adja fel a reményeit bármiképpen is alakulnak majdan az események. Sztankovánszky Imre az együttműködésük során nagyra értékelte Batthyány Kázmér kormánybiztosságában, hogy mindenkor „tiszta lélekkel... az igazságjog, törvényesség érdekében"

20 cselekedett. Egymás hivatali erényeinek elismerésén túl a szimpátia is összekötötte őket. Nagyra becsülték az olyan emberi értékeket mint a kötelességtudást, a lelkiismeretességet, a következetességet., amelyek mindkettőjüket jellemzett. A népfelkelés, a honvédtoborzás idején tapasztalt egyetértésüket mindössze egyetlen egy eset ingatta meg. A 41. honvédzászlóaljban szolgáló Auerhammer százados ügye, aki nem tette le a honvédtiszti esküt, hanem átkérte magát a nemzetőrségbe.

21 A tiszt tettét Batthyány hazaárulásnak fogta fel. Ez a szigorú megítélése abból fakadt, hogy az eszéki vár tisztikara a megbízhatatlanságának számtalan jelét adta. A Kossuth szerkesztette, a király iránti hűséget nem tartalmazó tiszti esküformát és a nyilatkozatot a tisztek jelentős része megtagadta. A több ezres várvédő sereget csupán 92 tiszt és 302 altiszt irányította. A 41. Honvédzászlóalj parancsnokának, Wouwermans Ferenc őrnagynak a negatív példája is hozzájárult, aki „gyáva, lehangoló beszédeket tartott", valamint a fegyverek kiosztásának az elszabotálásával vádoltatott. Az őrnagyot és a hasonló magatartást tanúsító tiszttársait a hadbíróság elé nem állították. A vár elhagyására kötelezték őket.

22 A tolnaiak parancsnokának a leváltását Sztankovánszky tudomásul vette, viszont a hazaárulás tényét határozottan visszautasította, mert szerinte valaki nemzetőrségi tisztként is hasznára lehet az országnak. A mentalitásbeli, a politikai nézetbeli különbségeket az életük más-más iránya is jelezte. Batthyány Kázmérnak a külügyminiszteri tárca és a száműzetés jutott osztályrészéül. Sztankovánszky Imre a trónfosztást már nem tudta helyeselni, ennek ellenére júniusban még a főispáni tisztet viselte. Mérsékelt politikai beállítottsága alapján, terhelő bizonyítékok hiányában a megtorlás idején a megfigyelt személyek közé sorolták. Ritka és különlegesnek számító levélváltásuk a két megye szabadságharcának egy-egy epizódját örökítette meg számunkra. A levelek szólnak a nép19 TMÖL: Szt. Cs.: Szt. I. Batthyány Kázmér levele 1849.február 3. 20 TMÖL: Szt. es.: Szt. I. 1849 január 1. Sztankovánszky Imre fogalmazványa 21 TMÖL: Szzt. I. Batthyány Kázmér levele 1849. január 16. 22 Rabár 127. skk.t. es.: S