Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 39

T. MÉREY KLÁRA A PÉCSI DOHÁNYGYÁR DOLGOZÓI 1912-1920 A történetíró munkája olyan mint a satírozás. A múltat eltakarja - ahogyan költőien mondani szokták - a feledés fátyola, de talán inkább a napi gondok feledtetik és fedik el a múlt igazi arcát. Nemrég a pécsi dohánygyár történetének vázát próbáltam megtisztítani a mindent sűrűn borító feledés porától. E munkám közben állandóan egy problémába ütköztem újból és újból: kik dolgoztak a dohánygyárban, honnan jöttek, miért jöttek, milyen volt az életük? S e munkám során állandóan szembetaláltam magam azokkal az ún. sorskérdésekkel, amelyek át- meg átszövik 20. századi történelmünket, de sohasem tudnak a jelentőségüknek megfelelően történeti feldolgozást nyerni, mert ezek „magánügyek", „családi ügyek". Pedig a sok kicsi összegződő emberi probléma az, ami hiányzik a történettudomány emberi arcából: a mindennapok gondjai, a hétköznapok szenvedései. Az alábbi pár lapon „satírozni" fogunk, hogy a meglevő, elrejtett képek előbukkanjanak, kirajzolódjanak, és a nagy történelmi folyamatok emberi arculatot kapjanak. Az élelmiszeriparon belül a dohányipar különös helyei foglal el hazánk iparszerkezetében. A dohány volt az az „élvezeti cikk", amely Amerikából Európába kerülve hamar le tudta küzdeni az új növényekkel szembem' szokásos előítéleteket. Ausztria kormányférfiai korán felfigyeltek ennek pénzszerző oldalára, és már 1784-től állami monopóliummá tették a dohánykereskedelmet, vagyis az egyedárusítás joga az államot illette meg, az vette az Ausztria területén termett dohánynak és termékeinek minden hasznát. Magyarországon nem lehetett bevezetni a dohánymonopóliumot, a bécsi kormány többszöri kísérlete is hajótörést szenvedett a nemesség ellenállásán. Végül is a szabadságharc leverése után, az 1850. november 29-én kiadott császári nyílt parancs rendelte el Magyarország területére vonatkozóan a dohánymonopóliumot, s változtatta az addigi szabad dohánytermelést és árusítást állami kiváltsággá. S ez már így is maradt. A kiegyezés után az 1868: XIV. tc. tette állami feladattá a dohányárusítást, gyártást, illetve a termelés engedélyezését és beváltását. Ez a pénzügyminisztérium jogkörébe tartozott, sőt 1882-től már létrehozták a Magyar Királyi Dohányjövedéket (osztrák mintára), amely mint a pénzügyminisztérium egyik önálló szerve intézte a dohánybeszerzéssel, gyártással és árusítással kapcsolatos összes teendőket Magyarországon. Élén a Központi Igazgatóság állott, amelynek címe és megszólítása „nagytekintetű" volt, amelyhez igen sokáig ragaszkodtak főtisztviselői. A központi igazgatóság élén rendszerint miniszteri tanácsosi rangban, sőt utóbb már helyettes államtitkárként az igazgató állott. A