Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 40

Dohányjövedék több osztályra oszlott, melynek élén osztályvezetői rangban egy-egy állami főtisztviselő állott. Ezek önállóan intézték a dohány- és gépbeszerzés ügyeit (rendszerint külföldről), más osztály a gyártási kérdésekkel, ismét más munkaügyi problémákkal foglalkozott stb. A Dohányjövedék szervei voltak: 1. A dohánybeváltó hivatalok, amelyeknek feladatát képezte a dohánytermelési engedély kiadása, a termelt dohány beváltása, a termelőkkel való elszámolás, a dohány raktározása és a gyárba szállítása. 2. A dohánygyárak, ahol a dohánygyártmányok előállítása folyt. 3. A dohányáruraktárak, ahová a kész gyártmányokat szállították, és ahonnan azokat az árudák, trafikok stb. tulajdonosai beszerezték. Ezzel a kérdéssel kissé részletesebben kellett foglalkoznunk, mert másként nem értenék meg a dohánygyárak és azon belül a pécsi dohánygyár dolgozóinak - olykor speciálisnak tűnő - problémáit. A dohánygyár tehát csak egy szem egy hosszú láncban. S ez a lánc a kialakuló tőkés gazdasági és társadalmi rendszerben az állami érdekeltségű vállalatok sora, amelyhez a vasút, a posta s néhány (nem sok) állami ipari vállalat is tartozott. Az állami vállalatoknak pedig ebben az időben mintegy mintának kellett lenniük. A közösség céljait kellett szolgálnia a jövedelemnek, s ugyanakkor dolgozóit nem zsákmányolhatta ki, sőt e téren példát kellett mutatnia a nem állami vállalatok vezetőinek, tulajdonosainak. Be kellett tartania azokat a szociális és munkásvédelmi intézkedéseket, amelyeket Európa fejlett országaiban és elsősorban a „társország" Ausztriában már kiharcoltak maguknak a munkások. Pécs város vezetői már viszonylag korán kérték a kormányt, hogy a városban is legyen dohánygyár. Hivatkoztak arra, hogy a város körzetében (elsősorban Somogy és Tolna megyékben) régi, híres és nagyon jó minőségű dohány terem. A faddi és szuloki dohány jó hírneve a határokon túlra is eljutott. A hazai kormányzat azonban elsősorban a felvidéki területen, Erdélyben, majd Debrecenben és Szegeden létesített dohánygyárat. Az első dunántúli telepítés 1892-ben Pápán, majd 1894-ben Szentgotthárdon történt. Pedig ekkor már az előző érvekhez egy nagyon kemény újabb érv-járult: a pécsi híres szőlőket majdnem teljesen kipusztította a filoxéra, és az azelőtt napszámmal bőven ellátott szőlőmunkás réteg teljesen munka nélkül maradt. Már a gyáralapítás gondolatának első korai felbukkanásakor az akkor még német nyelvű városi sajtó kifejtette azt, hogy Pécsett azért lenne fontos a dohánygyár létesítése, mert a pécsi szénbányákban és más ipari vállalatokban kb. 2000 férfimunkás áll alkalmazásban, akiknek feleségei és leányai lehetnének az új gyár munkásnői. Ezáltal a termelési költségek sem lépnék túl a „normális magasságot".

1 A dohánygyári munka, mint női munkaerőt igénylő ipari ágazat volt ismert. Ez időben, az 1870-es években Magyarországon még minimális volt 1 Fünfkirchner Zeitung, 1870. Nr. 15. Június 19, 2.