Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 180

rős magánbankházak tevékenysége - sok esetben hiánypótló szerepe - jelle­mezte a helyi pénzpiacot, s különösen eleinte ez utóbbiak tevékenysége segítette a helyi kereskedelmi és ipari vállakózásokat rövidlejáratú hitelekkel való ellátásában. A városban sokáig az egyetlen nagyobb bank az 1887-ben megnyitott jegybanki fiók volt, mely az 1890-es évek közepén a dunántúli fiókok között még a legnagyobb forgalmat bonyolította le, de alig másfél évtized múlva a győri és a nagykanizsai fiókok üzleti forgalma már meghaladta a pécsiét. A jegybankfiók jelentőségének gyors lecsökkenése mindenképpen a helyi pénz­intézetek századfordulón bekövetkezett fellendülésével, valamint átalakulá­sával lehet összefüggésben, amelynek következményeként a helyi vállakózá­sok már nem voltak egyoldalúan a jegybanki hitelekre utalva. A pécsi bankpiac viszonylagos gyengeségét látva felmerülhet a kérdés, hogy a város gazdasági életének színvonala mennyiben befolyásolta a helyi pénzügyi élet alakulását. Pécs még a 19. század utolsó harmadában is tipikus és bizonyos tekintetben tradicionális kereskedőváros, ahol a helyi igényeket kielégítő kereskedések mellett kiemelkedett a már említett Schapringerek által űzött gabonakereskedelem (ez utóbbi fokozatos térvesztését a délkelet­magyarországi gabonakereskedők konkurrenciája okozta) és a szélesebb pi­acokat meghódító borkereskedelem. A filoxéra okozta szőlőpusztulás és a század végén kirobbant borhamisítási botrány, amely a külföldön is ismert Engel és fiai nagykereskedés bukását okozta, megsemmisítette a teljes virág­zó borkereskedelmet (a két testvér 1901-ben Budapestre, illetve Bécsbe vonult vissza, kivonva megmaradt vagyonát is Pécsről). 24 A tradicionális kereskedelmi ágak gyors lehanyatlásával kezdetben alig tudott lépést tartani az ipari vállalkozások fejlődése. A borkereskedelemből felhalmozott tőkék és a beáramló idegen tőkék fejlesztették Pécs elég későn kifejlődő gyáriparát és szénbányászatát. Amíg a szénbányászat az osztrák tőkével alapított Duna Gőzhajózási Társaság tulajdonába került, és nem játszott közvetlen szerepet a város gazdaságának fejlődésében, addig a borkereskedelemből felhalmozott tő­kék néhány sikeres helyi családi vállakózás fellendülését eredményez­ték. 25 A 19. század második felében kezdetben a manufakturális jellegű, kisebb tőkeigényű vállakózások dominálnak, s jelentős eredményeket csak azok a korai alapítások produkáltak, amelyek speciális találmányaik, tech­nikai újításaik révén itthon és a külföldi piacokon is ismertté váltak. A Zsolnay-kerámiagyár, a Höfler bőrgyár, a Hamerli kesztyűgyár és gépgyár és a Littke pezsgőgyár elsősorban kitűnő újításaiknak köszönhették életben­maradásukat, illetve piaci sikereiket. 26 Pécsett a többi, de különösen a keleti országrész regionális központjaihoz 24 Bérdi ms - Bérdi Gy.: i. m. 13-14., A virilisjegyzékek alapján kimutatható a kereskedők nagyobb arányú szereplése az ipari vállalkozókkal szemben: 1900-ban az első tíz listavezető közül 32,9% kereskedő,ill. 30,4% ipari vállakozó volt. 25 Rúzsás 1966 - Rúzsás L.: i. m. 292., Az ipar, kereskedelem és az értelmiségi pályán tevékenykedők is foglalkoztak bortermelésssel és kereskedelemmel, melyből a vállalkozásaik hasznát egészítették ki. 26 Rúzsás 1982 = Rúzsás L.: Pécs gazdasági fejlődése a jogi felszabadulástól az I. világháborúig. In: Tanulmányok Pécs város történetéből. 1982., 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom