Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 138

és természetvizsgálót, kiknek arczából is ki lehetett olvasni, hogy ők velem együtt Pécs felé tartanak. - Nem kell leírnom gőzhajói utazásunk kényelmeit, kellemeit; elég az hozzá, én P. Horváth Lázár, és Fáncsy Lajos barátimmal egy asztalnál, még pedig vis a vis ültem; és igy képzelheti nyájas olvasóm, milly jól mulattuk magunkat. Az igaz, sokfélét ettünk, de mindenből keveset és roszat, a bor pedig roszabb volt azon meleg viznél, mellyet inni nem lehetett - noha Tolnán és Baranyán át hajókáztunk, hol felséges borok teremnek. Tőlünk utazóktól, csak elég magyar szót lehete hallani, de a hajóskapitány, legényei, és pinczérei, egyetlen egy magyar szót sem ejtettek ki, magyar kenyértől pirosló ajkaikról. A sok unalom, haszontalan fecsegés, s tömérdek dohányfogyasztás után, estve felé Mohácsra értünk. Innen több tagtársunk egyenesen Pécsre rándult ki, de mi mintegy 60-an itt maradtunk éjszakára, hogy Mohácsot és vérmezejét közelebbről megismerhessük."

10 MOHÁCS ÉS A „RÉGI MAGYAR DICSŐSÉG SÍRJA": „Néhányan a nm. püspök palotájába szállunk , a nagy többség pedig , mint átutazó katonaság , mindenfelé el volt helyezve, kvártélyozva. Miután ezen furcsán szétszórt, s épen nem diszes város egyes részeit, főhelyeit megtekintem, azt tapasztaltam, miként itt sokféle nép, és vallás szorult együvé, mi igen eleven s jelentős mozaik-emlék a nemzetegységet magába fulasztott mohácsi vértemető felett. És milly nagy jelentőségű dolog vala az, hogy midőn estve felé haza takarodám, a holdat - a török diadalmi félholdját láttam feltűnni, s búskomolyságú harangszót, és németet előadó czigányzenét hallék körültem zúgni! Másnap reggel számos szekerén kirándultunk a mohácsi szőlőhegyekre, s innét a magasból néztünk alá a régi magyar dicsőség sírjára - a mohácsi ütközet színhelyére. Itt magyarázá meg nekünk Mohács egyik derék orvosa, miként Mohács II. Lajos idejében nem ott állott, hol jelenleg, hanem miután a Duna erőszakosan uj ágra szakadt, a mostani Mohácson túl álló zöld szigeten -, s hogy a jelenlegi Mohácsnak akkorában még nyoma sem volt, sőt ennek helyén állott a magyarok tábora, honnét a türelmetlen daliák erőnek erejével, a tízszer annyi törökre ütni, rárontani nem vonakodtak, s ezen vakmerő lépés miatt aztán nem is birták kiállani a sarat, mint azt az idétlen Lajos mocsárba veszte is szomorúan tanúsítja, sőt ezáltal egész nemzetünket sárba vitték, mocsárba fulasztották. A mocsarat, mellybe megfutamlott Il-ik Lajosunk, lovával együtt belefúlt , most már a Duna elmosá, s a mohácsiak attól félnek, hogy ujdonnan épített városukat ismét tönkre teendi ama hatalmas folyam. - Emlékvízsgáló táborunk, sokféle okoskodások közepett, a szőlőhegyekről azon helyre rándult, hol 1812-ben vallásos emlék, kálvária állíttatott fel, a szerencsétlen mohácsi ütközet emlékezetét évenként ünneplendő. És itt tagtársunk Kiss Károly nyug. kapitány ur, s m. academiai tag, jeles értekezéskét olvasott fel előttünk a mohácsi ütközetről, alapos okoskodással mondván el azt, mi10 Vahot 1845a. 657.