Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 129

játékait és drámáit ültették át magyarra, összesen 11 alkalommal. Közülük olyan színműveket is, amelyeket Európa akkori színpadain nagy sikerrel játszottak a már állandósított és önálló színtársulattal rendelkező színházakban. Ilyen művek voltak pl. a „Husziták Nauburgnál", a „A német kisvárosiak", „A nagy zűrzavar" és a „Helytelen szemérmetesség" című, akkor igen népszerű színdarabok. Kotzebuét népszerűségben, bármilyen meglepő is, Friedrich Schiller követte, akinek három színpadi alkotása került fel a társulat repertoárjába; a „Stuart Mária", a „Fortély és szerelem", valamint a „Fiesko, vagy a genuai összeesküvés". Utóbbi színművet kétszer is eljátszotta a színtársulat.

31 Schiller közkedveltsége, legalábbis a Balogh-fé\c társulatnál, háttérbe szorított olyan akkori sikerszerzőket, mint Lessing, akinek csak egy darabját állították színpadra, vagy Spiess, Bauerle és Schikaneder (két-két alkotással), holott a német komédiáscsoportoknál ezekre a szerzőkre épültek fel az egyes színi évadok. Balogh István kísérletező kedvét példázza az a tény, hogy ifjú, még alig ismert színműírók darabjaival is megpróbálkozott színészeivel, mint pl. Hirschfeld, Schröder, Weidmann, Kalenberg, az angol Goldschmidt és Collin, valamint a francia szerzőpáros Dapetit és Méré. A klasszikus alkotóktól a már említett Schilleren kívül Goldom és Calderon egy-egy mára már elfeledett színműve került műsorra, valamint Shakespeare Hamletje.

32 A közel ötven színpadon előadott darab szinte mindegyikében fellépett az ifjú és tehetséges Déryné Széppataki Róza. A színlapok és színi cédulák szerint a legtöbb főszerepet kapta a színigazgatótól. A pécsi nagyérdemű összesen tíz színjátékban láthatta, mint címszereplőt. A város polgárai fó'leg a drámákban és szomorújátékokban nyújtott alakításait csodálhatták meg. A már említett Kisfaludy-úarabon kívül Calderon „Az élet csak álom" c. művében Vépó szerepét, Shakespeare Hamletjében pedig Ophéliát játszotta el. Kantoméval együtt több színpadi műben közösen voltak főszereplők. Együtt léptek fel pl. Goldschmidt „A jószívű mezei gazda" és Schiller két tragédiájában is, a „Fiesko"-ban és a „Stuart Máriá"-ban. A vígjátékok közül már közölt Goldschmidt adaptációkon kívül Weidmann „Az égi háború, vagy az oskolamester quasi doktor" és az igen kedvelt Kotzebue a „Helytelen szemérmetesség" c. műveiben nyújtott alakításáért tapsolhattak neki a pécsi polgárok. Legkedveltebb műfajában, a daljátékokban is színre léphetett, de csak két főszerepet kapott a direktortól. Ezek közül Schink „Az aranyidő" c. zenés darabját 1822. január 31-én mutatták be a Casinóban. A másik daljátékot pedig február 18-án, a társulat búcsúestéjén játszották el. S ez a darab volt egyben Déryné jutalomjátéka is, Balogh István színigazgató és a hálás pécsi közönség ajándékaként. Ekkor Schikaneder „A csörgő sapka" című dalművében játszhatta és énekelhette el Zinaida címszerepét, mintegy előjátékaként későbbi sikereinek. Mert bárme31 Hernády, 1959. 193. 32 Ezek a művek: Goldoni:„A tudomány többet ér a szépségnél" és Calderon: „Az élet csak álom".