Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - NAGY PÁL: Armenizmus: Örmény identitás és kulturálisideológia a XIX. század végén Erdélyben

NAGY PAL AR MENI ZM US: ÖRMÉNY IDENTITÁS ÉS KULTURÁLIS IDEOLÓGIA A XIX. SZÁZAD VÉGÉN ERDÉLYBEN Csekély számban már a XIII. századi Magyarországon is találunk örményeket, Esztergomban. 1243-ban IV. Béla megújítja a kiváltságaikat.

1 Erdélyben helynevek őrizték meg emléküket, ám ezek története nem kellően leltárt. A ma ismert örmény telepek közül néhány kialakulásának a kezdetei Erdélyben a XVII. század elejére nyúlnak vissza (pl. Gyergyószentmiklós), nagyobb arányú csoportos beköltözésre pedig 1672-ben került sor. /. Apafi Mihály fejedelemnek a népességcsökkenés kompenzálására és Erdély gazdasági életének élénkítésére irányuló törekvései összetalálkoztak a moldovai örmények érdekeivel, akik a Balti-tengert a Fekete-tengerrel összekötő útvonal (a lengyelországi kereskedelem miatt fontos) eltolódását

2 követve és az üldöztetések elől menekülve, a Keleti-Kárpátok átjáróinak közelében telepedtek le (Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz, Kanta, Beszterce).

3 Az 1680-as években sok család továbbköltözött, s az 1700-as évek elejére létrehozták két legjelentősebb közösségüket Szamosújváron (Gerla) és Erzsébetvárosban (Ebesfalva). Ekkor alakult ki egy szintén elsődleges településű szerényebb örmény közösség Görgényszentimrén is. Szórvány közösség jött létre Petelén, Felfaluban, Bonyhán, Csíksomlyón, Gyulafehérváron. Egészen a XVIII. század közepéig nagy volt a fluktuáció, sok család visszaköltözött Moldovába, s jelentős volt az ellenkező irányú mozgás is. Az Erdélyben maradottak is rendkívül mobilak voltak, főként a kisebb örmény telepek lakói. A gyulafehérvári örmények 1760 táján áttelepedtek Szamosújvárra, a kanatiak pedig az 1770-es évek végére szétszóródlak. A különleges jogállású kereskedő elemek sorába emelkedő örmények gyorsan alkalmazkodtak a befogadó országok és települések helyi viszonyaihoz. Az örmény telepek Kelet-Európa országaiban földrajzilag szőrtan, egymástól viszonylag távol alakultak ki, s mindenütt erőteljesen érvényesült más népek rájuk gyakorolt hatása.

4 Az Örményekkel foglalkozó szerzők gazdag anyagot gyűjtöttek össze a kereskedelemről, az örmények történeti néprajzáról, az örmény családokról, püspökségük megszűnéséről stb. A múlt század utolsó két évtizedében jelentős forrásfeltáró munka folyt, Ávedik Lukács és Szongott Kristóf pedig - a mainál valamivel jelentősebb forrásbázisra támaszkodva - megírták Erzsébetváros és Szamosújvár monográfiáit is. Az örmény származású értelmiség a századforduló táján lelkesülten rajzolta meg magyar és örmény sors valóságos és vélt történeti párhuzamait. Aprólékosan feltártak minden adatot a Buda 1686-os visszafoglalásában szerepet játszó örmény kémekről, az örmény 1 Ávedik, 1921. 10. p. 2 Bíró, 1957 3 Tarisznyás, 1982. 215. p. 4 Tarisznyás, 1982. 213. p.