Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - SONKOLY KÁROLY: A bikali uradalom és a Puchner-kastély története

végül az utóbbi mellett elöntött. Egy udvari ágens közbejöttével nyert adományt a bikali uradalomra, amelyet az 1841 ápr. 31-i audiencián köszönt meg az uralkodónak. Tulajdonképpen mixtúra donatio-ról van szó, amelyért több mint 100 000 forint megváltást fizetett a kincstárnak - részletekben. Az utolsót már örököse egyenlítette ki 1853-ban. A birtok 1841-ben 5663 kh-t tett ki (Bikal: 2953 kh, Maróc: 1307 kh, Köblény: 1403 kh). 1842/43-ból fennmaradt a határjárási jegyzőkönyv.

90 A vármegye 1843-ban táblabírói címmel tüntette ki az új földesurat,

91 aki szolgálata mellett csak ritkán tudott Bikáira leutazni, ezért bizonyára megtartotta alkalmazásában a korábbi, kamarai tiszttartót. Az uradalom falvairól a XIX. sz.-ban a kéziratos források mellett már egyre több, nyomtatásban megjelent adatot ismerünk. Bikaion az elmúlt évszázadhoz képest ekkorra jelentősen megváltozott a lakosság etnikai összetétele.

92 A horvátok helyét a gyarapodó német telepesek foglalták el, elsősorban evangélikusok, akik - a korábban említett, fa oratórium helyett - felépítették szép, ma is álló templomukat. Közösségük a ráckozári (Egyházaskozár) ev. materhez tartozott. Mellettük jelentős számban magyarok is beköltöztek. 1833-ban a németmagyar faluban 1032 fő élt.

93 1845/46-ban 230 háza van, amelyekből 10 az uradalomé.

94 Fényes Elek 185 l-ben 702 ev. németet, 419 rk. magyart és lózsidő lakost hoz. Ugyanő Köblény és Maróc német falvakban 510, ill. 464 rk. lelket említ.

95 Köblény már a XVIII. sz. vége óta önálló plébánia

96 és szép, copf stílusú temploma van.

97 A birtok XIX. sz. közepi állapotára vonatkozó, legjobb forrásunk a családi levéltár. Br. Puchner Antal 1841 májusában látogatott először új jószágára,

98 ahol Riemer ügyész

99 és Katona tiszttartó fogadták. Ez utóbbi házában szállt meg. A bikali major ekkor eléggé szegényes képet mutat a szalmatetős gazdasági épületekkel. Az intézőház sem lehetett túl lakályos és tágas, mert későbbi itt tartózkodásai alkalmával inkább a faluban lévő urasági vendéglőben lakott a generális. Marócon tehenészetet talált. Itt a táj kedvező benyomást tett rá, s az erdő is jó vadászterületnek ígérkezett, ezért errefelé kúriát szándékozott építtetni. Később - ahogy szolgálata engedte - évente 2-3 alkalommal leutazott birtokára. Tartósan csak nyugdíjazása után költözött ide, de ekkor már csak rövid ideig élvezhette a megérdemelt pihenést. Az első látogatását megörökítő feljegyzéseiből és abból, hogy később is a falusi vendéglőben száll meg, világos, hogy ekkor még nincs a faluban semmiféle kastély, vagy kúria, csak a régi intézőlak áll az urasági beltelken. Bizonyára már első bikali vizitje alkalmával világossá válhatott a tábornok számára, hogy g() Mint 86. j. 91 Puchner, 90. 92 Pesti, 75. 93 Vajda. 17. 94 Puchner, 252. (Anni.). 95 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. (Pest, 1851, repr.: Bp., 1984), I. K., 120., 257., II. k. 70. 96 Brüsztle, III., 389.; Schematizmus, 209. 97 Uott.. Genthon, 115. 98 Puchner, 86-88. 99 Uott., 86. Rihmer Ignácról, a Pécsváradi Közalapítványi Uradalom ügyészéről lehet szó. Andretzky, 137. Kopasz Gábor: A pécsváradi közalapítványi iratok. BH. (1970), 57-77. (68.).