Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - KISS MÁRIA MAGDOLNA: A bellyei uradalom Mária Terézia korában

ságokai nyerhessenek. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy amíg az üres települések ezt lehetővé tették, addig némelyik falunak szinte az egész lakossága egyik évről a másikra teljesen kicserélődött.

3 A 18. század 20-as éveiben a bellyei uradalom is bekapcsolódott a németek betelepítésének országos akciójába, jóllehet ekkor még nem a legszilárdabb egzisztenciák próbáltak szerencsét hazánkban, és kevés helyen tudtak meggyökerezni. Ez utóbbi jelenség volt az oka, hogy a dominiumok 1720-ban arra kérték a megyét, hogy „a svév és frank telepeseiket mentsék fel az adó alól, mert ez a nép rendkívül lerongyolódott, barmai nincsenek".

4 A bellyei uradalomban mégis egészen meglepő a németek szívóssága és ragaszkodása a számukra biztosított földdarabhoz, ámbár nem voltak teljesen elégedettek a valósággal. A majsiak azt panaszolják, hogy „a nyolc napi robotmunkát, amire kontraktust kötöttek, nem tartották meg, három év mentesség elteltével több mint nyolc napot dolgoznak, sőt a robotnapok száma meghatározatlan". A baranyaszentistvániak kissé ironikusan említik, hogy „nemrég költöztek ide, ezért elég helyük van; mivel földjük csupa erdei irtásból áll, így semmi hasznuk nincs belőle azonkívül, hogy bőségesen van tüzelőjük és építésre alkalmas fájuk".

5 A telepítések, bevándorlások eredményeképpen 1766-ban az említett 28 faluból 8 községben horvátok, 4-ben németek, 2-ben szerbek, 7-ben vegyes lakosság élt, és csupán 7 településen maradt meg a magyarság. Ezek az utóbbiak a Duna és a Dráva árterén a török kort és a harcokat átvészelt lakosság zárt tömböt alkotó községei voltak.

6 A kilenc kérdőpontra adott válaszok arra is lehetőséget nyújtanak tehát, hogy eltérő etnikumok gazdasági-társadalmi viszonyait, életmódját azonos uradalom keretei között megfigyelhessük. A forrás rákérdez a földbirtoklás jellegére és művelési technikára, az ezekre adott válaszokból kiderül, hogy a török korban újból feléledtek a népesség- és az igásállat pusztulása következtében a régi formák: a közös határhasználat, a parlagoló rendszer, és még 1766-ban sem beszélhetünk rögzített telekrendszerről a bellyei uradalomban.

7 A községeket képviselő személyek szinte mindenhol utalnak a faluközösség működésére, amely a 18. század közepére a lakosság megszaporodása miatt egyfajta rendet teremlett a földhasználatban. Mégpedig felmérte egy-egy jobbágyháztartás anyagi helyzetét, az egy kenyéren élő munkaképes családtagok számát, és mindezt figyelembe véve gondoskodott a földek évi újraosztásáról.

8 Azaz minden 3 Lásd részletesebben a vonatkozó irodalommal Kiss, 1988. 30-35. 4 Rúzsás, 1964. 34-35. 5 BML Úrbéri iratok. Bellyei uradalom. Majs és Baranyaszentistván A kilenc kérdőpontra adott válasza. 6 Lásd az 1. sz. jegyzetet és v. ö. Kiss, 1988. 25-40., lásd még Tímár, 1989. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a korabeli forrásokban a különböző szláv etnikumhoz tartozó népesség szétválasztása meglehetősen nehéz. Eligazító jelleget tulajdonítottam a vallási hovatartozásnak, ezért a katolikus népességet összefoglalóan horvátnak, a görög nem egyesült vallásúakat szerbeknek jelöltem; ezzel kapcsolatban lásd még Timár György említett művét. 7 BML Conscriptiones Domesticae et Regnicolares. 48 kötet 1712—1752-ig, főleg a megjegyzések, amelyek a kérdéses falvaknál találhatók. V. ö. Kiss, 1988. 40^14., újabban összefoglalóan az 1687 utáni helyzetről Kaposi, 1994. 55-56. 8 A faluközösség működése nem volt egyedi jelenség ezen a vidéken a 18. században, Magyarország más területén is előfordult v. ö. Weltmann, 1979. 46-41.