Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - SZILÁGYI MIHÁLY: Zsidó szellemi élet Tolnában a két világháború között

gyógyszerezés, szegény sorsú lányok kiházasítása) és a kellemes időtöltést szolgáló rendezvény nagy sajtónyilvánosságot kapott. (Az I. világháború előtti évtizedekben szinte magamutogató számba ment a jótékonykodás. A szekszárdi zsinagóga felépítése, annak finanszírozása is ékes bizonyítéka a gazdagság fitogtatásának.) A hasábokat betöltő híradásokból képet alkothatunk magunknak Tolna megye zsidó népességének mindazon társadalmi, társasági eseményéről, amelyekről egyébként levéltári források nem maradtak fenn. A korabeli sajtóból tudjuk meg pl., hogy a bonyhádi Fillér-egylet a helybeli „Kereskedő Ifjak Asztaltársaságáéval együttműködve hangversenyt és ún. műkedvelő előadást tartott. A bevételt a diákok tankönyvbeszerzésére fordították

19 Bonyhád - akárcsak Paks, Gyönk és Hőgyész - jellegzetesen ortodox beállítottságú volt. A község határában kifeszített zsinór jelölte meg a „szombathatárt", azt a képzeletbeli falat, amelyen túl a zsidó péntek estétől szombat estéig (sabeszkor) nem hagyhatja cl a helységet. Bonyhádi diákkoromban magam is láttam a szombatzsinőrt. Ez a szokás, egyéb vallási törvény megnyilatkozása ellenére nem váltott ki ellenérzést a helybeli keresztény lakosságban. A bonyhádi evangélikusok és zsidók közti egyetértés megkapó példáját figyelhettük meg abban, hogy az evangélikus gimnázium tanári kara tiszteletben tartotta a zsidó tanulók szombatmegőrző kötelezettségét. Mivel szombaton a vallásos zsidó nem ír, a zsidó diákok a szombati dolgozatírás alól mentesültek (megíratták velük máskor), s ha táblára kellelt volna írniok számtan- vagy nyelvtanpéldát, helyettük a nem zsidó osztálytársak mentek ki a táblához. Ezek után elképzelhető a döbbenet, amely 1944. április végén ért bennünket, látván zsidó osztálytársaink kabáthajtó kaján a megkülönböztető kanárisárga-színű hatágú Dávid-csillagot. - Míg a 20. század első harmadában Rubinstein Mátyás szekszárdi, Friedmann Hillél dombóvári, Pressburger Áron bonyhádi főrabbi beiktatása olyan társadalmi esemény volt, amelyről a felekezeti lapok mellett a helyi és a megyei sajtó is beszámolt, addig a negyvenes évek elejétől kezdve még a 25 éves jubileumról és a zsidók adakozásáról sem adtak hírt a lapok.

20 A jogászi és orvosi karban többségében voltak a zsidók, noha a numerus clausus alapján arra gondolhatnánk, hogy az egyetemi felvételi korlátok bevezetésével háttérbe szorultak. A tények azt mutatják, hogy „túlkínálat" volt zsidó joggyakornokokból és tanítónőkből. A pénzintézetek és nagyobb részvénytársaságok „ügyészei"ből az igazgatói székbe avanzsált igazgatók szinte mind zsidók voltak. Jelentős számú közgazdász, mérnök és műszaki tisztviselő dolgozott a megye ipari, közlekedési vállalatainál és a földbérleteken. A dombóvári vasúti csomópont majdnem minden diplomása zsidó volt.

21 Burger Ödön dombóvári vasútmérnök két fia jogi pályára került, majd mindketten újságírói vénával megáldva a pacifista-liberális Dombóvár és Vidéke c. lapot szerkesztik. Bruck Sándor nyomdász fia: Benczés Tibor „von zu Hause" hozta magával a betű szeretetét és hivatásos újságíró lett belőle, amellett regényeket is írt. A gettó hegedűse (1941) elbeszéléskötetével és az Üzen a múlt 19 Tolnavármegye c. lap 1903. évi III. 8. száma. 20 Tolnavármegyei Újság 1933. XII. 23. a zsidók szombattartásáról. 21 Simon Károly (Dombóvár) 1991. IV. 20-i és Villányi ./^/(Bátaszék) 1991. V. 2-i levélbeni értesítése.