Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

NAPTÁR - Az ismeretlen Strázsay (Újváry András)

„Az erkölcs, a jő szív..." „Konstantinápoly a törökök által lett meghódítása" 1828. évi felirattal talált fametszetén látható Bolly mezővárosának rajza, melyet az uradalmi magtár tetejéről készítette Strázsay fiscális. Ezt a rajzot a Bőlyi Mezőgazdasági Kombinát ki nagyíttatta, s a Békáspusztai múzeuma bejáratát díszíti manapság. Ismeretesek a siklósi és szigetvári várakról készült rajzai is, habár készítésük időpontjai nem tisztázottak. 1832. május havában a földesúr Strázsay Jéinost nevezte ki igazgatónak német nyelven: „Dirigent Fiscal"-nak. Magyar nyelvű megszólításai különbözőek: úm. Főtiszt igazgató ügyész, Igazgató-Főfiscalis, Főigazgató-rendszerű ügyész, Direktor stb. A gazdasági cím után mindig ott szerepelt: több vármegye Táblabírája is. Strázsay teljhatalmat kapott, egyszemélyes igazgató és ügyésze (főfiscalisa) lett az uradalomnak. Jövedelme mintegy 3 0^1-0-szerese egy uradalmi ispánnak. Gyermekei nem voltak, neje az uradalmi pénztáros, Hamlernak lánya volt. Szakmájában nagy volt a tekintélye, számos jogász kollégája tanácsot kért tőle, a részben megmaradt magánleveleiből ez megállapítható. Neve ismert volt a megyében, egyes szomszédos megyékben is. Mindenki, aki hozzá fordult, kivétel nélkül magázta és urazta. Egyetlenegy levélben szólítják csak: „Kedves Jancsikám"-nak. Ez pedig a Bács megyében lakó egyik Latinovics-ős volt. Mint uradalmi ügyvéd a jobbágyok panaszait igyekezett igazságosan a törvényes lehetőségekhez mérten orvosolni. Működése kezdetén egyáltalán nem volt a földesúr bizalmi embere. Nem egy esetben kifakadt a gróf ellene. A Kern igazgatóhoz intézett levelekből ez világosan látható. Kern igazgatósága alatt tényként megállapítható, hogy a vagyonkezelési fegyelem laza volt az uradalomban. A lopások napirenden voltak. Loptak a jobbágyok, de loptak a tisztikar alacsonyabb beosztású egyénei is. Ha a számadások számoszlopait ma 150 év után villany-összeadőgéppel ellenőrizzük, még véletlenül sem egyeznek a számadási summákkal. Érdekes módon a tévedés mindenkor a földesúr kárára történt. A jobbágyok általában terményt loptak, tán azért, mert szükségük volt rá. A módos jobbágygazdák ha búzát loptak, csak a kiváló Franciaországból származó vetőmagnak valót vitték tarisznyában, zsákok csücskeiben visszatartva, s elszenvedték a 12 botütést vétkeikért. Az uradalmi írnokok és hajdúk a jobbágyokkal összeszövetkezve a dézsma-összeírásoknál „kivették" a saját részüket. A tisztikar „nagyjai"-nak más lehetőségük volt. Ők megtakarított pénzüket legálisan kölcsön adták a földesúrnak 6%-os kamatra. Ezt az akciót Strázsay indította el, s ő kezelte személyesen. Ő határozta meg, ki adhat kölcsönt az uradalmi kasszának. Az uradalmi tisztikar volt a gróf fő hitelezője. 1832. augusztus 6-án egy túlontúl érdekes pénztárrevízióről tudósít egy jegyzőkönyv, a pénztárban 6.726 Ft többlet találtatott. (Ez annak idején kb. 20 pár lő vételárának megfelelő összeg volt.) A számtanénak Amtmann Jánosnak igazoló jelentést kellett adnia, ami igen furcsa lételeket tartalmaz. 1832. december I. keltezéssel Strázsay kiadja első számú főtiszti utasítását német nyelven. Ennek tartalmát elemezve - 150 év távlatából is - megdöbbentő annak szakszerűsége, precíz meghatározásai a bizonylati rend és fegyelem