Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - SZILÁGYI MIHÁLY: Zsidó szellemi élet Tolnában a két világháború között

székfoglalöbeszédét („Ámosz nyomában..."), Pakson pedig kiadták a „Messiásvárók" című füzetét. A vidék szellemi életének élesztését tűzte ki életcéljául a híveivel együtt mártírrá lett dr. Rubinstein Mátyás szekszárdi főrabbi. Joggal írhatta róla a tudós paptárs, Scheiber Sándor Dunaföldvárről, hogy „zsidó tudós a vidéken".

6 A Dunapentelén 1868-ban született Rubinstein az Országos Rabbiképzőben és a budapesti tudományegyetemen szerzett diplomát. 1902-től 1944-ig volt a szekszárdi zsidók lelki és szellemi vezetője, s a város képviselőtestületében a közösség érdekeinek előmozdítója. Doktori disszertációja „A biblikotalmudikus higiéné" címet viseli. Nyomtatásban jelentek meg háborús imái és egyes szentbeszédei. A Blau és Bloch emlékkönyvekben, az IMIT évkönyvekben, a Magyar Zsidó Szemlében, külföldön pedig a „Monatschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judentums"-ban és a „Revue des Etudes Juives"-ben olvashatók tanulmányai. Rubinstein Mátyás egyes beszédei a Magyar Zsinagógában láttak napvilágot, aktuális mondanivalóinak színvonalas megfogalmazásai a Magyar Izrael-ben, a Budapesti Hírlap-ban, a Tolnavármegyében és az Egyetértés-ben.

7 Miközben állandóan figyelemmel kísérte a judaisztika újabb eredményeit és kivette részét városa közéletében, egyletek létrehozásában, a rászorulók istápolásában, a legfontosabb feladatnak a hitoktatás színvonalának emelését tartotta. Ennek adott hangot a Magyar Zsidó Szemle 1931. évi kötetében. „A zsidó vallás fennmaradásának szinte egyedüli tényezője: a tanítás" - írja, és szemére hányja a szülőknek, hogy kivonják magukat gyermekük vallásos oktatásából, s azt egyedül az iskolára hárítják. A hitoktatás leginkább az elemi iskolákban lett elhanyagolva. Érdekes témát feszeget a „Partikularizmus és univerzalizmus a zsidóságban" c. cikkében.

8 Számos példa felsorakoztatásával igyekszik kimutatni a zsidók ellen felhozott vádak hamisságát abban a kérdésben, hogy ők gyűlölik az idegeneket. Egy másik tanulmányában Bloch Henrik életútjának méltatását felhasználja az emancipációról vallott nézeteinek kifejtésére. Érdemes elidőzni néhány percre a szerző érvelésére, hiszen az életből veszi azokat. Az emancipáció kétségkívül áldás volt a zsidóságra nézve - vallja dr. Rubinstein -, hiszen az kivezette a gettóból és soha nem tapasztalt érvényesülési lehetőség tárulkozott fel előtte. Ez így van, de - folytatja a szerző - vallásilag kárt okozott. Míg korábban a béth-hamidras (tanház) rendszeres látogatása garantálni tudta a folyamatos szellemi táplálkozást és abból kifolyólag a zsidó identitást, manapság (1927-ben) a hiányos vallási ismeretek miatt a szellemi pályákon mozgó, s ezáltal vezetésre hivatott zsidók „sötétben botorkálnak". Ez viszont alapjaiban rendítette meg a magyar zsidóságot. Érdekes dr. Rubinsteinnek az a megfigyelése is, hogy az emancipáció éppen a legbuzgóbb réteget, a konzervatívokat tépte le a zsidóság testéről. A „lanyhább rész" pedig ily módon „serkentő nélkül magára maradt".

9 1932-ben a rubinsteini gondolatoknak mindig szívesen teret biztosító IMIT Évkönyv a szerzőnek azt a cikkét közli, amely az ember értékét vizsgálgatja a 6 Magyar Izraelita Hitközségi Tisztviselők Lapja 1943/1. 7 Tolnavármegyei fejek. Szerk.: Hirn László. Bp., 1930. 8 Magyar Zsidó Szemle 1926. 302-10. 9 Rubinstein Mátyás: Bloch Henrik 1854-1923. Magyar Zsidó Szemle 1927. 309.