Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színjátszás az abszolutizmus kori Pécsen

Visszatérés a száműzetésből 1853 tavaszán nem várt fordulat következett be azzal, hogy a Pécsi Polgári Casinó volt részvényesei a színházi értékpapírok leértékelődése miatt túladtak a színházépületen. Az új tulajdonos Pichler József, pécsi polgár, báró Prandau jószágkormányzója lett, Pichler nyomban hozzálátott, hogy a veszteséges vállalkozást némiképpen fellendítse.

43 Ezért 1853 márciusában a soproni Kerületi Helytartótanácshoz fordult, hogy tervezett reformjait elfogadtassa. (Időközben némileg megenyhült a politikai légkör, s ezért az udvari politika engedékenyebb volt, s a színházi kérdésekben több kompromisszumra is hajlandó volt.) Pichler először is kizárólagos jogot kért almoz, hogy a városban csak ő adhasson színi előadásokat. A táncvigalmak és zenés estélyek rendezése felett is szerette volna elnyerni az állandó bérleti jogot. Kérte a Helytartótanácstól azt is, hogy Czinciery László helyi nemes által tervezett nyári mulatóhely felépítéséhez ne adják ki az építési engedélyt, mivel ebben a vállalkozásban óriási konkurenciát látott.

44 Pichler József azonban tudta jól, hogy a város színjátszásában csak akkor állhat be döntő fordulat, ha a magyar színtársulatok számára újból biztosítani fogják a játéklehetőséget, ezért a következőkel kérte: „Ne csak német nyelven tarthassanak színi előadásokat, hanem legyen mindenkor nyitott versenyeztetés a magyar színészetnek is. Ezért a folyamodó által jelenleg bírt színházépület ne viselje a kirekesztő német nevet, hanem maradjon meg az eddigi nevezet alatt, úgymint Városi Színház." Bármennyire is különös, a Kerületi Helytartótanács csak ez utóbbi kérelemhez járult hozzá. Elhárult tehát az utolsó akadály is, és a magyar nyelvű színjátszást az eddigi megkülönböztető háttérbe szorító intézkedések után beengedték régi sikerei színhelyére. Persze ennek a várva várt eseménynek a hátterében is jól érzékelhető az adminisztratív korlátozás eddig bevált módszerei és a túlzott elővigyázatoskodás. Latabár Endre, a Győri Színikerület akkori igazgatója ugyanis 1852 őszétől folyamatosan ostromolta kérelmeivel Nagy József polgármestert és a megyefőnöki hivatalt, mire Cseh Eduárd utasítást adott ki 1853 februárjában a helyhatósági engedély kiadására.

45 Aderék magyar direktor és népes társulata érkezésének híre lázba hozta a város polgárait, ugyanakkor óriási munka elé állította a város kapitányi hivatalát. Ugyanis az összes ideérkező színész útiokmányait és az erkölcsi-politikai magaviseletüket tanúsító bizonyítványaikat át kellett vizsgálniuk.

46 A győri színtársulat március 19-től számítva hat hétre nyerte csak cl a játszási jogot, de már az a tény, hogy felléphettek a városban, óriási fegyverténynek bizonyult, s ebben nem kis szerepet vállalt magára a város vezetése és az egyre nagyobb befolyással bíró magyar nemesek is. Mindenekelőtt Mihálovits Sándor neve kívánkozik az élre. (A Mihálovitsok színházpártolása már a reformkorban is megnyilvánult.)

47 Mihálovits Sándor közbenjárásának köszönhetően a pécsi nemesek anyagi és 43 Márfi, 1993. 50.; Pusztai-Popovits, 1943. 6. (Pécsi Napló 1943. XII. 17. 6. p.) BML Pvt. ir. 1413/1853. 44 Márfi, 1993. 52.; BML Pvt. ir. 773/1852. 45 Uo. 46 BML Pvt. ir. 5399/1852.; 11 997/1852.; 38/1853.; 744/1853. 47 Koszit s, 1938. 18.; Márfi, 1992. 23.