Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

T. MÉREY KLÁRA A DUNÁNTÚL NÉPEI A REFORMKORBAN Ahogyan a kortársak látták* A 18. század második évtizedében, amikor Magyarországon már elcsitult a harci zaj, kiderült, hogy e terület népessége igen megfogyatkozott. A sok harctól és járványtól megtizedelt lakosság az egykor virágzó és művelt Dunántúl területén kunyhókban, barlangokban vagy nádasokban húzta meg magát. A hajdan gazdag mezővárosok romokban hevertek, s csak itt-ott találjuk nyomát az életnek. Az 1715, majd az 1720. évben végzett népességösszeírások, továbbá a megyei felmérések hihetelenül kevés lakosról adnak hírt. Ezek is alig rendelkeztek állattal, földdel vagy bármivel, amiből eltengethették volna életüket.

1 Európa nyugati fele sem volt sokkal jobb helyzetben, hiszen ott is pusztítottak a rettenetes háborúk, de ember ott volt, s ezek jobb, szabadabb életre vágytak. Amikor a Habsburgok bécsi udvara a harcokban felszabadított magyarországi területet hatalmába kerítette, azok egykori tulajdonosai már kihaltak, elvéreztek vagy elvesztették a tulajdonukat igazoló iratokat a közel kétszáz évig tartó török uralom idején. A császár és király új tulajdonosoknak adta át ezeket a harcok szabdalta földeket. Dunántúlon, amely a Drávától a Dunáig és az osztrák határtól a Dunáig terjedt, nagyrészt az udvar hadiszállítói vagy a harcokban kitüntetett magasrangú katonák lettek az új földesurak. Az új tulajdonosok első gondolata az volt, hogy a letarolt földekre munkáskezet kell szerezniök, s megkezdődött Nyugat-Európában a toborzás. Csábították a munkaerőt erre az üres földre, amely termékeny volt és néptelen. S a nyugati háborúkba belefáradt emberek elindultak a Dunán lefelé, a Kánaán földje felé. Óriási népvándorlás volt ez nyugatról keletre, amelyet a szabadság földjének hittek. A betelepülők sokirányból jöttek: német földről, Ausztriából, morva területről, Horvátországból, Szlavóniából, szerb területről és francia földről.

2 Egyes mezővárosok lakosságának iparosai, kézművesei maguk jelölték meg 1786-ban az országhatárokon túli születési és tanulási helyeiket. Hozták magukkal a szakértelmet a távoli Svájcból éppen úgy mint Bécsből, Iglauböl vagy Zágrábból.

3 A betelepítés általában állami vagy földesúri kezdeményezésre történt. Céltudatosságát és rendszerességét jelzi az, hogy az első, 1784-87-ben lezajlott magyarországi népességösszeírásban Dunántúl területén külön falvakban éltek egymás mellett az őslakos magyarok, a beköltözött szerbek, vagyis ahogy akkor nevezték őket: a rácok, akik két hullámban érkeztek ide. Az első csoport A tanulmány egy része elhangzott 1993 áprilisában, az Olasz-Magyar Vegyesbizotlság ülésén. 1 Magyarország a Pragniatica Sanctio korában (1720-1722). Szerk.: Acsády Ignác. Budapest, 1X96. 2 A legújabb kutatások közül lásd Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században. Kaposvár, 1993. Somogyi Almanach, 52. sz. 3 Részletesebben forrásokkal Id. T. Mérey Klára: Tolna iparosainak eredete a 18. század végén. Kézirat a Tolna Megyei Levéltárban.