Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

pártriárkájuk vezetésével, a török ellen menekült s kapott itt területet, a másik a törökkel együtt jött, annak segédcsapataként, rabolva és fosztogatva. Általában külön településekben helyezték el a beköltöző' németeket is. Ezzel magyarázható a Magyar-, a Német- és Rácz-Hidas falvak léte, Ráczkozár, Magyar- és Németürög stb.

4 A 18. század végén és a 19. század elején a megmaradt és betelepült népesség már elhelyezkedett a területen, „belakta" azt s a terület utazóinak alkalmat adtak arra, hogy az itt lakó népekről színes tudósításokat, ismertetőket írjanak. Az alábbiakban szeretném három forrás adatai alapján bemutatni a mi területünkön, a Dunántúlon lakó népekről szóló tudósítások lényegét. A források a 19. század elejének állapotáról adnak hírt; az egyik 1810 és 1812 között keletkezett. Papírra vetője az osztrák hadsereg mérnöke volt. Munkája titkos volt, s részét képezte az I. Ferenc császár és király által elrendelt II. katonai felmérésnek. Nem közönség számára készült tehát, de a szerző közvetlen élményei alapján alkotta meg ítéletét. Katonai szempontok irányították, s megállapításaiban sok volt a szubjektív tényező.

5 A másik forrás már közönségnek készült. írója Csaplovics, aki keresztnevét hol Johannák, hol Jánosnak írta, de újabban a Széchenyi Könyvtárban már Jan-ra javították keresztnevét a katalógus cédulákon. A Felvidéken, a mai Szlovákia területén született 1780-ban és Bécsben hunyt el 1847-ben. A magyar írók életét szőámontartó Szinnyei József

6 szerint ügyvéd volt és jószágigazgató. Az egyik nagy lexikon (Pallas)

7 szerint történelmi és földrajzi író, a másik (Révai)

8 szerint történeti jogi és földrajzi író volt. Mindenképpen széleslátókörű, nagyműveltségű ember, aki latinul, szlovákul, németül és magyarul írta műveit. A jelen elemzés alapja egy, a Tudományos Gyűjtemény című, nagyigényű folyóiratban magyarul publikált munkája, amely „Ethnographiai Értekezés Magyarországról" címen az egész ország akkori népességéről ad elemzést. Ezek közül emeltük ki a Dunántúlon is lakó népekről írottakat.

9 A harmadik forrásunk címe önmagáért beszél: Miss Pardoe Magyarországról, annak lakóiról és berendezkedéséről írt 1839 és 1840 közötti időszakban tett utazásai alapján. A munka portugál nyelvből készült fordítás, de előszava Londonban készült 1840 októberében. A szerző nyílteszű hölgy, aki az előszóban azonnal leszögezi, hogy nem tud megnevezni egyetlen politikai informátort sem, minden politikai megjegyzésért ő a felelős.

10 E könyvhöz még annyit kell hozzátennem, hogy tulajdonképpen útleírás, de ez nem érinti Dunántúlt. Elemzéseit mégis ideillőnek érezzük, hiszen kívülállóként, éles szemmel sok olyasmit is meglátott Magyarország tarka nemzetiségi 4 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Danyi D.-Dávid Z. Budapest, 1960. 5 Kriegsarchiv. Wien. Kartensammlung. K:VII. k. 116. E. 6 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1989. II. köt. 7 Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1893. IV. köt. 620. o. 8 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Danyi D.-Dávid Z. Budapest, 1960. 9 Csaplovics János: Ethnographiai Értekezés Magyarországról. Tudományos Gyűjtemény, 1822. III. köt. 37 et passim, IV. köt. 3 et passim, VI. köt. 79 et passim, VII. köt. 45 et Passim. 10 Miss Pardoe: Ungarn und seine Bewohner und Einrichtungen in den Jahren 1839 und 1840. Leipzig, 1842.