Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - HUDI JÓZSEF: A nemesi községek szervezete a XVIII-XIX. században

A felfüggesztés teljesen új jelenség volt a nemesi község történetében, s bizonyos, hogy a vármegyei közigazgatási gyakorlatból vették át. Minőségi változást ígért az a rendszabály is, amely a gyűlések idejére alkoholtilalmat vezetett be; megtiltotta az „evést, ivást, borozást és pálinkázást", hogy a „helységnek dolgai a jövendőre nézve mind csendesebben, mind helyesebben follyanak" (1814:XVII.). E szigorítást azonban a legtöbb helységben nem vették komolyan, különösen nem a tisztújító közgyűléseken, melyek az egész korszakban helyi szinten is, a vármegyeházán is az evés-ivás alkalmai voltak.

32 Egyedi szervek Zsoldos Ignác, Veszprém Vármegye reformkori főjegyzője, az első - tudományos igénnyel megírt - közigazgatási kézikönyv szerzője a nemesi községszervezet élén álló elöljáróság fogalmát kettős értelemben használta. Szűkebb értelemben az elöljáróság tagjai közé számította a közgyűlés által választott bírót (más vidéken hadnagyot), az esküdteket (vagy tanács-deputatusokat), továbbá a pénztárosi és az állandó jegyzőt. Tágabb értelemben ide sorolta a bírónak alárendelt kisesküdteket (vagy kisbírákat) és a különböző részterületeket irányító szakbírókat (korombíró, utcabíró, mezőbíró). De nem tartoztak ide a község szolgálatában álló szegődményesek (cselédek), akiknek jogviszonyát ideiglenesen szerződéssel szabályozták

33 A községek a fontosabb tisztségeknél (bíró, perceptor, szakbírák) a feladatokat, hatásköröket, a számadási kötelezettségeket és módozatokat az írásban is kiadott instructiokban (munkautasításokban) jól körülhatárolták már a XVIII. század második felében. Az „alantasabb" tisztségeket viszont kevésbé szabályozták, ill. megmaradtak a szokások szabta követelményeknél. Mivel a vármegyei statútumok csak általános kereteket adtak, az önkormányzat egyedi szervei mutatják 1814 után is a legtarkább képet. A bíró (másutt hadnagy). A helyi önkormányzat vezetője. Perceptor hiányában a községi pénztár(ak) kezelője, a községi vagyon (ingó és ingatlan javak) őre, gondviselője. A pénztár kezelőjeként évente számadásra kötelezett. A számadásnak a közgyűlés színe előtt, nyilvánosan kell megtörténme. Többes jelöléssel választják, a helységek „beszokásaik szerint", többnyire a tekintélyesebb és vagyonosabb gazdarétegből. A bírónak - akár a többi elöljárónak „istenfélő, józan, jámbor, és amennyire lehet, tehetős" embernek kell lennie (1814:1.). Az agilisek egyes helységekben a XVIII. században még betölthetik a bírói tisztséget, a XIX. században azonban már csak „alantasabb" hivatalt viselhetnek, vagy még abból is kiszorulnak.

34 32 A Fejér és Veszprém vármegyei politikai életről Fiáth Ferenc főispán, a Veszprém vármegyeiről Hunkár Antal kormánybiztos-főispán és Francsics Károly veszprémi borbélylegény emlékiratai érzékletes képet festenek. Fiáth 1878. Lukinich 1926. FrancsicS 1973. A kisnemesek mindennapjairól lásd Herényi 1965. és Maksay 1973. 33 Zsoldos 1842. 174. 34 Az agilis réteg kialakulásához és önszerveződéséhez Dominkovits 1991. Hudi 1991. Holub 1980. Szabó 1983.