Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - HUDI JÓZSEF: A nemesi községek szervezete a XVIII-XIX. században

A falusi jegyzőkönyvek, statútumok s a megyei Rendszabások alapján a bíró jogkörét a következőképpen foglalhatjuk össze: - összehívja a kis- és közgyűlést, melyeken elnököl, - vezeti a hivatalos eljárásra ki nevezetű bizottságot, - elfoglaltsága esetén gondoskodik helyettesítéséről, - törvénybe idézhet személyeket, - vezeti a község dolgában (a vármegyei közgyűlésre, vármegyei törvényszékre, az alispáni hivatalba) eljáró küldöttséget, - végrehajtja és beosztottaival végrehajtatja a kormányzati rendelkezéseket, a vármegye végzéseit, a járási szolgabíró és esküdtje utasításait, a helyi tanács végzéseit és a statútumokat, - a beszedett háziadót személyesen adja le az illetékes kerületi adóhivatalnak (Veszprémben vagy Pápán), - saját hatáskörében bírságolhat, a mezei szántóföldi, erdei kárt okozóktól zálogot vehet (vetethet), - számadással tartozik a kezelésére bízott községi vagyonról és jövedelmekről. A bíró személye törvényes védelemben részesül: aki becsületében megsérti, parancsait megszegi, a bírósági ítélet végrehajtásának ellenáll, ellene és a többi elöljáró ellen lázít, az a vármegyei büntető törvényszékre kerül, s börtönbe vetik (1814:VII., X.). Az esküdt (tanács, elöljáró). A községi elöljáróság tagja, a közgyűlés választja a vagyonosabbak közül. A jogszokás szerint „holtig" tagja a tanácsnak. Ha egészségük megromlása miatt feladatukat ellátni nem tudják, lemondanak hivatalukról. Elvétve olyan esettel is találkozunk, hogy valaki életmódja miatt „érdemtelenné" válik a tisztségre, s ezért tisztségétol megfosztják. Az esküdtek csak akkor járhatnak el egyénileg valamely ügyben, ha arra a bírótól vagy a tanácstól megbízást kapnak (pl. zálogolásra) (1814: VII.). Rendkívüli esetben (pl. gyűjtogató, csavargó, tolvaj elfogása) viszont kötelességük azonnal intézkedni. A rendszeres ügyintézés során, mint „hites emberek" s egy-egy kiküldöttség tagjai végzik munkájukat. A XIX. században legtöbb helyen már meghatározott készpénzfizetést is kapnak, melyet a büntetéspénzek nekik juttatott hányada, s meghatározott természetbeni juttatások egészítenek ki. A jegyző (nótárius). A községi jegyző az írásbeli adminisztráció vezetője, az egyetlen képzett, valamilyen szinten jogi ismeretekkel is bíró személy az önkormányzatban. Különleges helyzetben van, hiszen egyszerre alkalmazottja és bizalmi embere (elöljárója) a községnek. Tekintélyét jelzi, hogy pl. Szentgálon az elöljárók rangsorában a törvénybírő és 12 „tanács" után egyenesen ő következik, megelőzve a körülöttük „forgolódó bírák és esküdtek" sorát (1753:1. p). Tekintélyének forrása, hogy ekkoriban a nemesi községek elöljáróságának csak egy kisebb része tud írni - a jobbágyközségekben szinte senki. A helyzet a XVIII. század végére megváltozik: a nemesi községekben az elöljárók többsége már írástudónak tekinthető, s néhány évtized múltán, a reformkor utolsó évtizedére már a nemesi községek lakosságának többsége is ért a betűvetéshez.

35 35 A paraszti, parasztnemesi írásbeliség kutatása a Dunántúlon folyt leginkább. Az úrbéres parasztsággal Benda 1977., a vasi uradalmi jobbágysággal Tóth I. 1992. foglalkozott, a kisbirtokos nemességgel pedig jómagam. Hudi 1988., 1989., 1990.