Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - HUDI JÓZSEF: A nemesi községek szervezete a XVIII-XIX. században

A tanácsülések idejét Mencshelyen - miként Nagyalásonyban - sem szabályozták, de a fennmaradt jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy rendszeresen üléseztek. Ha a szükség úgy hozta, egy héten belül többször is összeültek, máskor 7-10 nap is elmúlt tanácsülés nélkül.

29 Hasonlóképpen jártak el Felsőgörzsönyben.

30 Az ülések rendjét tehát a szokás alakította ki, s ezen a vármegyei statútumok sem változtattak. Nagyalásonyban valószínűleg nagyon ingadozott a tanácsülésen megjelenő elöljárók száma. Ezért előírták, hogy az ülések csak akkor határozatképesek, ha azokon az elöljáróknak legalább a fele jelen van. Az ok nélkül távol maradókat 1 forintra büntették. Ugyanígy megszabták, hogy a helyszíni szemlén (oculata) legalább három tagú küldöttség (exmissio) legyen jelen a tanácsból. Adóssági ügyekben 12 forintig, a szolgabíró „comissiója mellett" 25 forintig bíráskodtak. Kisebb büntető ügyekben (pl. káromkodás, kis értékű tolvajság) maguk ítélkeztek 4 forintig. A nagyobb „criminalis" ügyeket (pl. tolvajság, paráznaság, gyilkosság, istenkáromlás) a vármegyei törvényszékre továbbították.

31 Az elöljárók felügyelete alá tartoztak a szakbírók (malom- és borbírák) abban az esetben, ha a „regale beneficium" a község kezelésében volt. Ha árendába adták a haszonvételeket, a készpénzbevétel közvetlenül a községi pénztárt gyarapította. A bérleti szerződés megkötéséről - az ajánlatok mérlegelése után - a tanácsülés döntött. A nemesi község elöljáróságának kellett gondoskodnia a szegődményesek (pl. éjjeliőrök, pásztorok, csőszök) félfogadásáról, a közös munkák (pl. aratás, betakarítás) határnapjának kitűzéséről, a subsidium beszedéséről, a lelkész és tanító földjeinek megmunkál tatásáról, járandóságuk beszedéséről vagy beszedetéséről. Az 1814. évi vármegyei statútum már egységesen elrendelte, hogy a tanácsüléseken az elöljáróknak legalább a fele jelen legyen. Ugyanakkor a helyi statútumoknál szigorúbban büntette az indokolatlan távollévőket (1814: VI.). Az egyszeri hiányzás 1, a másodszori 4 forint büntetéssel járt, harmadszorra az illetőt fel kellett függeszteni állásából. A tanácsülést 1814 után összehívhatta a bíró, de összeülhetett bármely lakos kérésére is, ha az letette a bíró asztalára a 30 krajcár „törvénypénzt" ( 1814:XIV.). Az okozott kárt a pervesztesnek kellett megtérítenie. A hivatalos eljáráson (osztály, becsű, határszemle, határigazítás stb.) alatt 3 elöljáró részvételét kívánták meg. A bizottságot a bíró vagy valamelyik tekintélyesebb esküdt vezette (1814:IX.). Amennyiben valamelyik lakosnak vagy birtokosnak az elöljáróság egésze ellen támadt keresete, az a szolgabíró ítélőszéke előtt tehetett panaszt, s kereshetett orvoslást. Abban az esetben viszont, ha csak egy-egy elöljáró magatartását, eljárását kifogásolta, a többi elöljáró is elvégezhette a vizsgálatot, melynek eredményeként legvégső esetben hivatalától is megfoszthatták az illetőt. A tisztségviselőt már a vizsgálat időtartamára is felfüggesztették hivatalából (1814:XVI., XVII.). 29 VeML Mencshely, tb. jkv. Nagyalásony, statútumok, 1806. 30 EM Helytörténeti Gyűjtemény, lt. sz. n. Felsőgörzsöny nemesi község (közbirtokosság) jegyzőkönyve 1806-1942. 31 VeML IV. 1. b. 141/1812. (III. 10.) közgy. i. Nagyalásony statútumai, 1806.