Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

hitelt érdemlően bizonyították Gerecze Péter és Németh Béla ásatásai, hogy a mai postapalota területén egykor látható romok Sopianae, s nem a „bencések által igazgatott" egyetem emlékei (GERECZE 1904/2). Mindezzel azonban jócskán előreszaladtunk, térben és időben egyaránt, hiszen a déli városfal közelében álló egyetem feltevése (vagy álma) Haas Mihály századának a végén is „érvényes". S mi több, 1883-ban a közvetett régészeti igazolás reménye is felcsillan, a nevezetes „egyetemi cimerkő" előkerülésével. (Ezt a milleneumi kiállításon is bemutalják; ma a Felsőmalom utcai helytörténeti múzeumban látható.) Mielőtt azonban a címerkérdésbe bonyolódnánk, néhány szót a bencés egyetem pécsi hagyományát megalapozó ismeretlen szerző kéziratáról. Petrovich Ede joggal állapítja meg, hogy ez azonos a Pécsi Egyetemi Könyvtár 67.038. számú kéziratával, melyet a KJimó-könyvtár Koller Józseftől származó köteteinek egyikében őriznek (PETROVICH 1971. 151). Ugyanakkor elkerüli a figyelmét, hogy a kötet egykorú tartalomjegyzékéből kiderül: a Pécsi Egyházmegye székhelyvárosának történetét összefoglaló írás eredetileg egy - tervezett vagy talán meg is valósult - egyházmegyei katalógus (sematizmus) számára készült, Klimó György püspökségének (1751-1777) kezdetén . Hogy ki lehetett a szerző? Úgy véljük, a tudós jezsuita, Arvay György (1697-1759), a maga korában ismert történeti munkák szerzője, aki egy évvel Klimó püspök hivatalba lépése (1751) előtt már házfőnök volt Pécsett. Gyanúnkat az a körülmény is erősíti, hogy többen, köztük a nagytekintélyű Carlos Sommervogel is, neki - nem pedig Arvay Mihálynak - tulajdonítják a Res litteraria Hungáriáé című művelődéstörténeti kompendiumot, mely névtelenül jelent meg 1735-ben, Kassán. E mű megemlékezik a középkori pécsi egyetem (helytelenül 1364-re tett) alapításáról. Kardos Alajos hivatkozik rá: forrásjegyzékében „Anonymus Jesuita" megjelölés utal a (szerinte ismeretlen) szerzőre

3

. Megjegyezzük, hogy a szóbanforgó Pécs-történeti kézirat szerzője Petrovich Ede szerint is pécsi jezsuita szerzetes lehetett (PETROVICH 1971. 153). A fentebb már „előrejelzett" egyetemi cimerkő előkerülésének körülményeit Petrovich részletesen leírja (PETROVICH 1971. Passim), ezért csak utalásszerűén emlékeztetünk néhány, témánk szempontjából fontos tényre. Ugyancsak neki köszönhetően eltekinthetünk a kőlöredéken látható címer részletes leírásától is. Ami a lényeg: 1894ben Juhász László megemlékezik arról, hogy a „bencések kezelésére bízott pécsi egyetem" területén, „a püspökkert falazatának bontása alkalmával töredékben megtaláltatott" az egyetem címere (vagy ahogy Juhász írja: epigrammája), s „rajta világosan az akadémia végszavai olvashatók s a könyv mint a tudomány s a csillagcsoport mint a művészetek jelképezője rajta láthatók" (JUHÁSZ 1894. 39). Nem szól Juhász László a címer „liliomos rügyes ág" motívumáról, csillag helyett csillagcsoportot ír, továbbá nem említi a megtalálás évét. A liliomról feltehetőleg azért hallgat, mert „élő növény" jellegű, s nem az Anjou-liliomra jellemző (heraldikus) megfogalmazású. A megtalálás idejének „el-