Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - MARFI ATTILA: A magyar nyelvű színjátszás kezdetei Pécsett

A reformkor legnagyobb színész egyénisége, Déryné Széppataki Róza is megfordult városunkban (ANTALFFY 1982.92). Először az 1821/22-es téli évadban lépett a pécsi közönség elé a Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társulat tagjaként. Naplójában az itt töltött téli hónapokról sajnos elég keveset közöl. Máig sem ismert például, hogy milyen darabokban és kikkel vendégszerepelt. Csak annyit tudunk, hogy az ún. Elefántos házban játszottak napról-napra. Maga Déryné nagyon meleg szavakkal emlékezik meg a pécsi „műértő közönségről". Különösen a pécsi polgárok zene iránti rajongása bűvölte el a nagy magyar komikát (RÉZ 1955.356). A híres színésznő és néhány társa többször élvezte Répási Lipót pécsi kerületi szolgabíró vendégszeretetét. A szolgabíróra nagy hatással volt a magyar komédiások vendégjátéka. Ennek köszönhetően a város polgárai körében gyűjtést kezdeményezett a magyar színjátszás felkarolására.

5 S mivel a pénzalapba csak kevés összeg folyt be, eladta a tulajdonában álló ún. „Báránykertet". A fundus vételárát Balogh társulatának adományozta.

6 A társulat azonban nem várta meg a húsvét beálltát, s a tél elmúltával nyomban visszautazott Székesfehérvárra. Visszaemlékezéseiben Déryné említi, hogy 1828-ban is jártak városunkban, de e vendégjátékról egyéb adat nem maradt fenn. Az egymást váltó magyar teátristák közül a legnagyobb elismerést talán Kilényi Dávid vívta ki, aki a Nemzeti Játszó Társaság igazgatójaként 1819 és 1845 között négy ízben is megfordult Pécsett. Bár az első látogatásakor (1819 tele) nem sok babér termett maga és társulata számára. A város vezetőihez írt levelében a szenátust igyekezett meggyőzni a magyar színi kultúra fontosságáról: „Mi a magyar égen a ditsősségnek egy új oszlopot kívánnunk emelni, a nemes várost ditsősségének, a mellyre háládatos sziveink messék fel a legszebb örökösödés betűit."

8 Bár ez alkalommal minden különösebb visszhang nélkül lépett fel nálunk társulata, a következő év tavaszán az ide szerződött, ám meg nem érkezett Zágrábi Német társaság helyett, pár hónapos szünet után ismét felléphetett 19 fős társulatával. Újra megpróbálkozhatott a pécsi közönség megnyerésével. 1822 késő őszén azonban a város tanácsa elég egyértelműen utasította el a következő szavakkal: „...az üdőnek környűállásai éppen nem ígérik, hogy az úrnak igazgatása alatt lévő társaság innen szerencséjét előmozdítja."

10 De Kilényi szívébe zárhatta a pécsi publikumot, mert ő maga is eljött még ifjúkori próbálkozásainak színhelyére a későbbi évek során. Ugyanakkor barátait is igyekezett meggyőzni a pécsi évadok sikerességéről. Ezután négy éves szünet következett, s csak 1826 kora tavaszán csendült fel újra magyar szó Pécs akkori szórakozóhelyein. Horváth József, az átalakult Székesfehérvári Magyar Nemzeti Játszótársaság új igazgatója és társulata játszott ekkor itt közel két hónapig.

11 A magyar komédiások minden bizonnyal sikeresen mulattatták a közönséget, mert a következő évben a nagyobb bevételi forrást jelentő téli évadra is sikerült szerződniük.

12 Bár Horváth József többet már nem tette tiszteletét a pécsi alkalmi