Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

SZEMLE - KAJTÁR ISTVÁN: Magyar városi önkormányzatok (1848-1918) (Béli Gábor)

KAJTÁR ISTVÁN MAGYAR VÁROSI ÖNKORMÁNYZATOK (1848-1918) Akadémiai Kiadó, Bp., 1992. 212

p. Az újjáéledő és újjászerveződő magyar önkormányzatok, közöttük a vonzáskörzetük szempontjából is meghatározó szerepet játszó városi önkormányzatok a rendszerváltásból következően a jogállamiság elvein alapuló szervezeti-igazgatási struktúrák létrehozásán, kiépítésén és korszerűsítésén túl csak a hatékony működés megteremtésével láthatják el a törvények és az állampolgárok, azok közösségei által megkívánt módon feladataikat. Ezek megvalósításához egyebek mellett hasznosnak látszik a megelőző korszakok önkormányzati szerveinek, azok működésének tudományos igényű vizsgálatából, a korábban alkalmazott megoldások elemző értékeléséből nyerhető tapasztalatok felhasználása is. A jelenkori önkormányzat-történeti kutatások és elemzések eredményeit összegző legújabb, a szakértő közönség mellett a szélesebb olvasói kör figyelmére is méltán számot tartó munka dr. Kajtár István jogtörténész a „Magyar városi önkormányzatok (1848-1919)" címmel a városok jogi szabályozásának dualista kori történetéről, a városok szervezetéről, személyzetéről, vagyonáról és annak működtetéséről írott kötete, amely 1992-ben látott napvilágot az MTA Regionális Kutatások Központja gondozásában. Kajtár István a magyar városi önkormányzatoknak a polgári korszakban meginduló, a dualizmus időszakában kibontakozó és megvalósuló modernizációját az európai alap, illetve az európai fejlődést sok szempontból alapvetően meghatározó, nemegyszer mintául is szolgáló angol, francia, porosz és osztrák modellek kialakulása előzményeinek rövid bemutatásával és a megvalósult formációk lényegi vonásainak és jellemzőinek rendszerbe foglalásával vezeti be. A polgári korszakbeli magyar városi önkormányzati struktúra elemzését a majdani városhálózati rendszer bázisát adó későrendiség korabeli városszerkezet és városszervezet jellemzésével alapozza meg. Majd részletesen vizsgálja az „archaikus örökség"-hez még erősen kötődő, a rendi alkotmányos elvekhez következetesen ragaszkodó, de mindenképpen a reformkorszak egyik kiemelkedő teljesítményének tekintendő 1843-44-es városi törvényjavaslat megoldásait. Bár az említett - törvényerőre nem emelkedett - javaslat mérhető hatást nem gyakorolt a dualista korszakban realizálódott szabályzati konstrukcióra, Kajtár István a munkája középponti elemét képező szabályzástörténeti elemzése teljessé tételéhez azt kiinduló pontul, a szabályzástörténeti ív sarokkövéül állítja.