Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)
TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig
talható, amit a szekszárdi és a kisebb konventek jeleznek. A következő állomás a 13-14. század fordulója, amikor megindult a megyék - 1283 Valkó 3 , 1295 Baranya (AUO. X. 199.), 1314 Tolna (A. I. 354) oklevéladása, amivel kisebb ügyekben mentesítették a hiteleshelyeket. Végezetül az egyház és a hiteleshely kapcsolatát tekintjük át. A hiteleshelyek, noha mind egyházi közösségek, lényegében világi intézmények. Az egyházjog nem is tekintette autentikusnak az általuk kiadott okleveleket. Pál pécsi püspök előtt 1297-ben egy malom miatt pereskedtek az ürögi szerzetesek és a pécsi polgárok. A püspök elismerte, hogy a pécsi káptalan 1247-ben kiadott privilégiuma tükrözi a valós helyzetet, mégis a perelő polgárok mellett még nyolc társuknak is meg kellett esküdni (HOKLT. 158-161.). A hiteleshelyet felkeresők zavarhatták is az egyház életét. Például 1291-ben 150 tanú jelent meg egy ügyben a pécsi káptalannál (F VIII/5. 500-1.). 1321-ben a szekszárdi konvent előtt Bogár Istvánnak kellett ötvenedmagával esküt tenni. A perdöntő és tisztító esküket a hiteleshelyek templomaiban kellett elmondani, Pécsett a székesegyház szentély rekesztőjében álló Szent Kereszt oltár előtt (KOSZTA 1989. 17.). A hiteleshelyeknek világi jellegét mutatja az is, hogy még ünnepnapokon sem szünetelt az oklevéladás. Számtalan vasárnap kiadott oklevelet ismerünk, sőt az is előfordult, hogy a pécsi káptalan előtt húsvétkor kellett volna megjelennie egy birtokosnak elzálogosított földje kiváltása érdekében (KNAUZ I. 450.). A nagy forgalom legjobban a szigorúbb előírásokat követő szerzetesek életét nehezítette meg. Valószínű, hogy a konventek ezért is alkalmaztak a káptalanokkal szemben inkább világiakat nótáriusként. A káptalanoknál nagyobb presztízse volt a hiteleshelyi munkának, mivel a méltóságnévsorok adta hierarchia szerint annak vezetője a lector a prépost után a második ember volt, míg a bencés konventeknél a custost megelőzte a dékán. A hiteleshelyi oklevéladás, a benne szereplő különböző természetű ügyek, a terepre történő gyakori kiszállások hatással voltak a hiteleshelyeken dolgozó papság mentalitására, életfelfogására. Megakadályozták a kanonokok és a szerzetesek elzárkózását, befelé fordulását. Ezzel erős laicizálódás indult meg a papi renden belül, s egy új értelmiségi réteg jött létre, amely azonban megmaradt az egyház keretében, de lényegében világi feladatokat látott el, s a modern értelmiség szerepéhez hasonlóan már a széles társadalom érdekében dolgozott. A kiszállások alkalmával gyakran több napig távol voltak a hiteleshelyi kiküldöttek. Iktatások után pedig az Árpád-korban 15, később pedig 3 napig kellett a birtokon maradniuk az esetleges tiltakozások miatt. A művelt klerikus így hosszú ideig laikusok között volt. Meséket, történeteket hallgathatott világi környezetétől, maga pedig talán szentek legendáival szórakoztatta, okíthatta kísérőit. Gyakorlatilag két különböző kultúra, egy művelt egyházi és egy népi kultúra kapcsolódási zónája alakult ki ezzel, megteremtve a lehetőséget a kulturális elemek cseréjének, megakadályozva a két kultúra egymástól való elzárkózását.
