Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

A hiteleshelyi tevékenység kiszélesedése visszahatott az egyháziak felkészültségére: növelte a kanonokokkal szemben támasztott igényeket, és teológia helyett inkább jogi tanulmányokra ösztönözte őket. A 14. század elején a prebendákra pályázóknál még beérték azzal, hogy a jelölt tudjon olvasni. A század végére már a jó latin fogalmazás is a követelmények közé tartozott. A prebendáriusok, kóruspapok és az egyházak kegy urasága alá tartozó templomok papságának részvétele a külső munkában az alsópapság írásbeliségét is bizonyítják. A hiteleshelyek azonban látványosan befolyásolták a nemesség írástudásának alakulását, mivel ügyeinek megörökítésére szinte az ország minden részén egy napi járóföldön belül találhatott hiteleshelyet. így a Mohács előtti magyar nemesség nem érezte kényszerítve magát arra, hogy a fegyverforgatáson túl az íróvessző használatát is megtanulja. Különösen az anyanyelvű írásbeliség fejlődése lassult le. A középkor végén mértékadó becslések szerint is csak az ország lakosságának 1,5-1,8%-a tudott írni. Befejezésül a hiteleshelyek településtörténeti aspektusa érdemelfigyelmet. A nagyforgalmú káptalanok és konventek erősítették székhelyük centrális funkcióit, ismertté tehették piacaikat, vásáraikat. A pécsi egyházmegye esetében különösen igaz ez Pécsre és Pécs váradra. Végezetül elmondhatjuk, a hiteleshely szép példája annak, hogy az egyház a középkorban sem zárkózott el a világtól, írástudását, kulturális erejét a laikusok rendelkezésére bocsátotta. Segített abban, hogy a középkor embere kapcsolatait az írás segítségével szerződéses alapra helyezze, s így kevesebb erőszakos konfliktus terhelje a társadalmat. JEGYZETEK 1 Df. 230259. 2 Dl. 86830. 3 Dl. 93938. FORRÁSOK ÉS IRODALOM A. AUO. BÉKEFI1894 ECKHART 1914 F. FEJÉRPATAKY 1885. FORSTER 1900 GÁLLOS 1975 Anjou-kori okmánytár I. Szerk.: Nagy I. - Nagy Gy. Bp. 1878. Árpád-kori új okmánytár. I-XII. Szerk.: Wenzel G. Pest-Bp. 1860-1874. Békefi R.: A czikádori apátság története. Pécs 1894. F. Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Inssbruck 1914. G. Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XI. Budae 1829-1844. Fejérpataky L.: A királyi kancellária az Árpádok korában. Bp. 1885. III. Béla király emlékezete. Szerk.: Forster Gy. Bp. 1900. Gállos F.: Tanulmányok Pécsvárad középkori történetéhez. Pécs 1975.