Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - ROZS ANDRÁS: A Foederatio Emericana Pécsett

napra paradicsommá akarták elváltoztatni a siralom völgyét; felforgatták a társadalmi s gazdasági rendet..." - állapította meg a magyar katolikus püspöki kar 1919. augusztusi konferenciáján (GERGELY 1984. 320). E diagnózis után pedig szinte magától adódott a követendő megoldás: a liberális (szabadság, individuum, tulajdon) és demokratikus-szociális elvekről le kell hántani ember- és társadalomromboló vonásaikat, jelszó-szerepüket és úgymond valódi értékké kell változtatni, a keresztény erkölcs és hit védőszárnyai alá vonva őket: „Védjük meg a hitet, az erkölcsöt, az igazságot, a tisztességet s ezáltal az emberi szabadságikat, a munkát éppen úgy, mint az igazságos magántulajdont!" (GERGELY 1984. 321). E kor a délnémet, de főleg az osztrák és magyar politikai térségben a keresztényszocialista, Magyarországon elsősorban a keresztény nemzeti politikai irányzatok, pártok előretörésének, megerősödésének történelmi korszaka. A magyarországi keresztény nemzeti kurzus ideológusai, politikusai kezdettől nagy súlyt fektettek az ifjúság tudatának keresztény szellemű formálására, a fiatalok keresztény erkölcsi alapú nevelésére, hogy ne következzenek be még egyszer a magyar társadalomban a liberális-demokrata-szocialista „fertő" okozta tudati rombolások: „ .. .védjétek meg a gyermekek vallásos oktatását s nevelését s ne engedjétek meg, hogy néhány hitetlenért a keresztény Magyarországon Krisztusról s az evangéliumról az iskolában szó ne essék"... „főpásztori intelmünk az, hogy vezessük be az igazi, a gyakorlati kereszténységet mint társadalmi igazságot..." (GERGELY 1984. 322). Az erkölcsi cél, a társadalmi (osztály)harc végleges kiküszöbölése érdekében a különböző társadalmi rétegeket egybefogó, katonás jellegű (a katonatiszti „bajtársi egyesületek" mintájára), erősen hierarchikus felépítésű és korporativ szervezetű ifjúsági egyesületeket hoztak létre német mintára, illetve a németországi szerveződésekkel egyidejűleg Magyarországon 1919 őszétől. E bajtársi egyesületekben a keresztény mellett elsősorban a nemzeti jelleg dominált (Turul, Hungária). Majd 1921. június 21-én - szintén német (bajorországi) ihletéssel

1 - létrejött Magyarországon az első keresztény katolikus bajtársi egyesület, a Foederatio Emerican: Szent István fiának, Imre hercegnek erkölcsi erényeit követendő, a budapesti Szent Imre Gimnáziumban 11 érettségizőt avatott „Szent Imrés leventévé" Bitter Illés, a gimnázium ciszterci rendi szerzetes-tanár igazgatója.

2 A keresztény-nemzeti eszméket elsősorban a jövő értelmiségének, az egyetemek fiatalságának tudatába kellett plántálni. „Az Emericana célja a magyar egyetemek, főiskolák és főiskolai jellegű intézeteknek jelenlegi és volt katolikus hallgatóit színeket viselő Corpratiókban, illetve önálló Conventekben egyesíteni, ezeket egységesen irányítani" (EM. ALKOTMÁNY 4). Az Alapszabály egyesületi céljainak megfogalmazói a már említett elsőrendű cél - „gyakorlati katolicizmus" - mellett csak másodikként említették a nemzeti-hazafiúi célt, nem hangsúlyozva a magyar nemzet, a magyarság, magyar fajiság erősítését, szemben a Turul, Hungária bajtársi egyesületekkel, hanem a semlegesebb, a társadalmi kirekesztést mellőző „hazafiság"-ra utaltak. Jellegzetes alapelve volt az Emericanának, mely a többi bajtársi egyesülettől megkülönböztette az, hogy követelte „a párbajnak, mint vallás- és kultúrellenes intézménynek eltörlését". E cél a zömmel dzsentri származású katonatiszt-hivatalnok réteg fiaitól, mint Emericanatagoktól nagyfokú lemondást követelt és erkölcsi meghasonlást váltott ki (ellenkezett a hagyományos magyar katonai becsületerkölccsel), de az Emericana ideológusai, vezetői e kérdésben nem engedtek, és a katolikus keresztény alapelvekre hivatkozva többször