Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - FRICSY ÁDÁM: A pécsi jezsuita misszió történetéből (1612-1686)

börtönbe került, ami nem volt olyan nagy ritkaság, a hívek mindig összeadták a kiváltási díjat: szőlők vásárlásáról vagy örökléséről is olvasunk, melynek hozama pl. a nagyon szegény andocsi missziósház megélhetését is támogatta. A magyar rendtársak nem voltak olyan megértők és bőkezűek a török misszióval szemben, mert amikor a század közepén alapítvány létesült a pécsi misszió támogatására, akkor lefoglalták annak hozadékát az épülő győri rendház számára, mondván, majd ha az készen lesz, akkor Pécs megkapja a kamatokat. A rendfőnök azonban, értesülvén erről a dologról, rendreutasította a házi elöljárót. Minden szegénységük ellenére kezdettől fogva óvakodtak attól, hogy a püspökség falvaiból bármi járandóságot elfogadjanak, vagy annak begyűjtésében segítséget nyújtsanak. A pécsi püspöknek állítólag egykor 360 falu fizetett adót. Ezek a falvak kivétel nélkül a török uralma alatt voltak, maguk a püspökök, kanonokok, apátok és • más klerikális méltóságok Pozsonyban vagy Nagyszombatban éltek. Amikor az első jezsuiták letelepedtek Pécsett, PYBER JÁNOS püspök elküldte a misszió főnökének, Vásárhelyinek a 360 falu pontos névsorát, melyből járandósága lenne; a basa helyettese, akinek kezéhez jutott a jegyzék, szörnyen megijedt azon egyszerű oknál fogva, hogy mi marad akkor őneki, ha ezek a falvak mind a magyar földesuruknak fizetnek. A pontos jegyzék gyanús volt a török előtt, s Vásárhelyit vádolták annak összeállításával. Becsületét és életét megmentették a kanizsai helyőrség török katonái, akik éppen akkor Pécsett jártak s örömmel üdvözölték régi barátjukat, s a helyi lakossággal együtt vállalták a kezességet Vásárhelyi ártatlanságáért. Vásárhelyi elvből és rendi szabályzat miatt sem vállalta a püspöki adózás begyűjtésében való részvételt. Mindenképpen megnehezítette volna papi szolgálatukat. A püspökök a továbbiakban maguk gondoskodtak járandóságuk behajtásáról, amennyiben bérbe adták évi 200-300 forintért dunántúli kapitányoknak, akik aztán kellő pillanatokban lerohanták a falvakat, és amit tudtak, elhurcoltak a püspök számára. VINKOVICS püspök iratai tájékoztatnak erről részletesen. A nép gazdasági helyzetét saját bőrükön is tapasztalhatták a páterek. Volt idő, amikor a Pécs-környéki falvakból éltek. De a vándorutakon, amelyeken végigjárták a fél Dunántúlt Balatonberényig, csak répán és hagymán éltek, mint a szállást adó családok maguk is, akikkel - valamint háziállataikkal - egy fedél alatt aludtak, álmukba beleszőve a malacok röfögését és a birkák bégetését. Olyan évek is voltak, amikor a pécsiek összeadták az ételt, italt meg abrakot, amit az átutazó török katonáknak feltálalhattak, illetve lovuk elé dobhattak. De olyan idő is volt bőven, amikor a koldustarisznyából előkerült szalonnadarabokat főzte meg páter Pécsi Bálint, aki ha éppen otthon volt, a szakács szerepét töltötte be. Néhány, a pécsváradi apáthoz intézett levél is van, melyekben mentegetik híveiket a jezsuiták azért, mert csak olyan keveset tudnak a falvak lakói földesuruknak küldeni. A nép nagyon leszegényedett, írják, és sokan elvándoroltak más vidékre, a falvak megsemmisültek. Miben állt tulajdonképpen a pécsi misszió papjainak lelkipásztori szolgálata, papi tevékenysége? A kérdésre sok és kimerítő választ kapunk leveleikből, beszámolóikból. Főleg működésük kezdetén írtak erről a munkáról többet, mert ők maguk is ámultak a nép vallási elmaradottságán. A nép, saját bevallása szerint is, vallásilag teljesen tudatlan, képzetlen volt, csak régi emlékekből, a hagyomány őrzéséből élt. Ezért a hit elemeiről prédikáltak sokat, aztán a tízparncsolatról, a gyónásról és áldozásról, Pécsett pedig sokszor beszéltek a keresztségről az ariánusok miatt, akik Ábrahám, Izsák és