Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

érdekeit, és így az alkotmánynélküliség állapotában kötött nemzetközi egyezmény jogérvényét Magyarországra a püspöki kar nem is ismerte el. A dualizmus-kori polgári fejlődés az egyházpolitikában részben a poszt jozefinista állapotokat örökítette át, részben az új, liberális követelményeknek igyekezett érvényt szerezni. így főként az 1890-es években kibontakozó Kultúrharc (Kulturkampf) adott lehetőséget és alkalmat Rómának arra, hogy megkíséreljen irányt szabni a magyarországi egyház magatartásának. Ezek az enciklikák és pápai levelek azonban az alapvetően meglévő jó viszonyon nem léptek túl. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után létrejött önálló és független Magyar Királyság 1919-20 folyamán igen elszigetelt volt nemzetközileg. Az utódállamok gyűrűjéből való kitörés nem kis diplomáciai feladatot jelentett. Erre az egyik reális lehetőséget a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatok felvétele kínálta, amivel egyben demonstrálni is lehetett, hogy a születő „keresztény-nemzeti" berendezkedésű új magyar állam az európai keresztény közösség része kíván lenni. De nem szabad merőben politikai síkon kezelnünk ezt a törekvést, mert volt egy kimondottan egyházpolitikai vonatkozása is. A Trianonban készülő határok ugyanis a történelmi Magyarország egyházmegyéinek többségét vagy teljesen elszakították, vagy két-három részre szabdalták az új impériumok határai mentén. így kétségtelenül zavarok keletkeztek az egyházkormányzatban, s a magyar érdek az ideiglenesség fenntartása volt, míg az utódállamok a mielőbbi véglegesítést szorgalmazták. (Ezzel is tanújelét adva annak, hogy a modern korban is az egyház jelenléte és működése rendszermegtartó és konszolidáló képességű.) A magyar kormány sürgetésére 1920 tavaszán, tehát még a békeszerződés aláírása előtt, Csernoch János bíboros hercegprímás Rómába utazott, és lépéseket tett annak érdekében, hogy a Szentszék kedvezően fogadja a magyar kezdeményezést a diplomáciai kapcsolatok mielőbbi felvételére vonatkozóan. A Vatikán eleinte halogatta a konkrét állásfoglalást, érthető módon meg kívánták várni a békekötéseket. De az egyházpolitikai érdek végül is erősebbnek bizonyult, így 1920. április 14-én a Szentszék értesítette a magyar kormányt, hogy felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, mégpedig a legmagasabb szinten, tehát nunciust küld Budapestre. A budapesti nunciatúra felállítása részint a katolikus vallásalap terhére, részint kritikán felül álló katolikus arisztokrata családok adományai folytán vált lehetségessé. Fontos szempont volt, hogy nem állampénzek, költségvetési tételek fordíttattak erre a célra, hanem kimondottan katolikus forrásokat vettek igénybe. Végül is a nunciatúra a Várban, József főhercegtől megvásárolt palotában, a Dísz tér 4—5. szám alatt került berendezésre. Ebben a palotában működtek a nunciusok egészen 1945-ig, tehát közvetlen közelségében voltak a kormányzónak, a miniszterelnöknek és a külügyminisztériumnak is. A Horthy-korszakban a Budapesten állomásozó nunciusok sorát LO-