Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

RENZO SCHIOPPA (1920-1925) nyitotta meg, őt CESARE ORSENIGO követte (1925-1930), és az utolsó nuncius a nagy tekintélynek és szeretetnek örvendő ANGELO RÓTTA (1935-1945) volt. A vatikáni magyar követek között is nagy tudású és más posztokon is kipróbált diplomatákat találunk. Az első a diplomáciai kapcsolatok létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerző gróf SOMSSICH JÓZSEF (1920-1926), s őt VERSEGHY NAGY ELEK követte (1926-1928), akinek azért lett a későbbiekben kiemelkedő szerepe a hazai katolikus közéletben, mert az ő követsége idején került sor Serédi Jusztinián esztergomi érseki kinevezésére, s a római barátság és együttműködés a későbbiekben honorálandó volt. BARCZA GYÖRGY (1928-1938) a londoni követségen is bizonyította képességeit, míg az utolsó vatikáni magyar követ, báró APOR GÁBOR (1938-1945) nemcsak azért érdemel figyelmet, mert testvére volt a mártírhalált halt győri püspöknek, báró Apor Vilmosnak, hanem azért is, mert az 1945 utáni nehéz időkben nagy segítsége volt Rómában az oda tóduló magyar emigrációnak. Magyarország és a Szentszék között eddig soha nem kötöttek konkordátumot, azaz átfogó jellegű szerződést a magyar állam és egyház kapcsolatrendszerének jogi szabályozásáról. (Ez a kérdés is azért tűnik aktuálisnak, mert úgy tűnik, hogy az első konkordátum napjainkban az előkészítés állapotában van.) Felmerül a kérdés, miért nem volt ilyen nemzetközi jogi érvényű szerződés a pápaság és Magyarország között az elmúlt századokban, vagy akár a sok vitát is jelentő polgári korszakban? (Ez annál inkább jogos kérdés, mert mind a tiszta katolikus országokkal, mind a vegyes felekezetű államokkal, sőt a szinte jelentéktelen katolikus kisebbséggel rendelkező országokkal is kötött Róma konkordátumokat.) A szakirodalom nagyjából megegyezik abban, hogy a nemzetközi jogi érvényű szabályozásra ott volt és van szükség, ahol az esetleges vitás kérdések másként meg nem oldhatók. Úgy tűnik, hogy Magyarország esetében éppen az Apostoli Szentszékhez való jó viszony újabb bizonyítéka és a hazai katolikus egyház jogállásának, működési szabadságának az elismerése volt vagy lehetett, hogy ilyen szerződést nem kötöttek. Az is kétségtelen viszont, hogy a főkegyúri jog itt nem tárgyalható alkalmazása következtében sem igen lett volna erre szükség vagy lehetőség. Amikor pedig az egyház jogállományát vagy anyagi állományát sérelmek érték - így 1848-ban, 1918-19ben, de leginkább 1945-től az 1990-es évek elejéig -, a magyar államhatalom nem óhajtott konkordátumot kötni és abban garanciákat vállalni. így maradtak a részmegállapodások, a konkrét kérdésekben való alkukötések. Az 1945 előtti időkből a legjelentősebb az 1927. évi, ún. intesa semplice, amely a magyarországi, Róma által betöltendő katolikus egyházi állásokra vonatkozott. Ebben igyekeztek összehangolni az egyházi szándékot a magyar állam politikai szempontjaival a kinevezendő főpásztor ok személyét illetően. (Az intesa semplice-t SERÉDI JUSZTINIÁN esztergomi érseki kinevezésével kapcsolatos bonyodalmak váltották ki.) A magyar kormány elvileg továbbra is