Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - BÁN PÉTER: A földbirtoklás szerkezete Baranya vármegyében a 18. század végén

komolyabb, 13-15%-os hányaddal. Az igazán feltűnő azonban az, hogy az 1767. évben rögzített arányok (telek- és adózó háztartás szám) és a későbbi népösszeírás hányadok alig térnek el egymástól. Minthogy a „változásokat" mindenkinél feltűntettem, látható, hogy a birtokostársadalom szerkezete alig néhány ponton módosult lényegesen a 18. század utolsó harmadában. A legnagyobb léptékű kettős váltás az volt, hogy a korábbi kamarai birtoktest zömmel Habsburg Krisztina főhercegnő jószága lett, miközben a Magyar Királyi Kamara a pécsváradi apátság nagyméretű, a pozsonyi központú klarisszák öt helységnyit kitevő uradalmával, végül még egy pálos rendi falu javadalommal (Baranyajenő) kárpótolhatta magát. Krisztina főhercegnő 1784-re 1066 egésztelekkel, 24451 alattvalóval lett gazdagabb, a kamara pedig 1262 telek, ill. 21010 adózó személy birtokába jutott. Az egész folyamat végső soron egy nagyszabású szekularizácó volt, és nem a magyarországi arisztokrácia vagy a nemesség, hanem a Habsburg állam és családi vagyon javára. A birtoktestek együttes tulajdonosváltása nem kevesebbet érintett, mint az összes Baranya vármegyei úrbéres telek 30%-át. A többi egyházi testületi és világi magánterritóriumot nem érte hasonló támadás. Az Esterházyak és a Batthyányiak változatlanul őrizték pozícióikat. A herceg Batthyány családnál a jelek szerint különösebb konfliktus nélkül zajlott le egy birtokosztály és a hercegi rang, ill. a hitbizományi majorátus átruházása.

17 Az egyházi intézmények között egyetlen jelentős vagyonmegosztás történt: a pécsi székesegyház korábban egységesen kezelt vagyoni állagát 1784-re kettéosztották a pécsi dóm és a plébánia (vagy inkább: plébániák) között. Vitának nincs nyoma: a telki és személyi javakat falvak szerint választották szét, és 63% körüli arányban a plébániák „örökölték", kisebb rész maradt a székesegyházi központnak. Térbeli tekintetből nézve igencsak logikusan történt a megosztás: a pécsi központtól D-re és DK-re fekvő településeket a székesegyház ellátására rendelték, a plébániai hátteret pedig a Szabolcstól Pölöskéig terjedő É-ÉK-i irányú övezetben jelölték ki. A középszintű földesúri famíliák között jelentősen előretörtek a Petrovszkyak, a Czinderyek, mérsékeltebben a Melczer család. A vesztesek között Nagy István volt a favorit: 112 úrbéres telkéből semmije sem maradt 1784-re, de így járt Fábry Mihályné is a Petrovszkyakkal, a Kapuváry család özv. Sixty Ferencnével szemben is. A közepes és kisebb vagyoni erejű nemesi famíliák összességükben úgy tűnik - leginkább egymás rovására, ill. javára tudhattak előretörni, vagy kényszerültek birtokaikból kiszorulni. Lényegében nem volt másként a közbirtokosságoknál sem. Sajnálatos módon éppen ezek a nemesi családok azok, amelyekről a legkevesebb információval rendelkezünk az amúgy is szegényes magyarországi genealógiai kutatási eredmények alapján. Ha ez a birtokostársadalom - eltekintve az egyetlen említett, központilag intenciónak szekularizációs lépéstől - szinte a részletekig lemenőén ennyire szilárdan zártnak bizonyult, akkor a következő kérdés, hogy hasonlóképpen megőrizték-e ugyanannyi jobbágy- és telkiállomány-arány fölött a fennhatóságukat.