Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

SZEMLE - VISY ZSOLT: A római limes Magyarországon (Kőhegyi Mihály)

SZEMLE VISY ZSOLT A RÓMAI LIMES MAGYARORSZÁGON Budapest, 1984. 143 oldal + 125 fekete-fehér és színes kép. A szerző a Duna folyását követve tárgyalja az egyes erődöket. Fekete-fehér és színes fényképeken bemutatja az előkerült régészeti leleteket. Különösen értékesek és érdekesek a nagyszámban közölt légifelvételek. Könyve az első összefoglaló mű, mely a római limes egészét vizsgálja hazánk területén, de a pannóniai limes osztrák, cseh és jugoszláv szakaszát is bemutatja. Pannónia és Dacia római emlékei nem voltak ismeretlenek az Árpád-kori és középkori Magyarországon. Legkorábban a III. Béla névtelen jegyzőjének tollából ránkmaradt Gesta Hungarorum említi Buda hajdani épületeit, melyeket a magyarok „fölöttébb megcsodáltak". A XV. és XVI. századi humanisták számos régészeti maradványról tájékoztatnak. Mátyás király tatai palotájának leírása kapcsán Antonio Bonfíni a szőnyi (Brigetio) latináé gentis colonia romjairól is megemlékezik. Aligha lehet véletlen, hogy a corvinák közül többet is római érmek ábráival díszítettek, amint az a most bezárult budapesti kiállításon tanulmányozható volt. Thuróczy János egy baracskai, minden bizonnyal római oltárt Keve kapitány síremlékeként ír le. Oláh Miklós a mohácsi csatavesztés után Németalföldre kísérte úrnőjét, Mária királynét, és Brüsszelben írta meg rendkívül fontos földrajzi és történeti művét, melyben jó néhány dunántúli és erdélyi várost megemlít, igaz, többnyire tévesek azonosításai. O tudósít első ízben római érmek előkerüléséről hazánk földjén. A szegény nemes árvafiúból Bocskai levéltárosává és udvari történetírójává lett Szamosközy István pedig külön könyvben dolgozta fel Erdély római feliratait 1593-ban. A dunántúli birtokos nemesi családból származó Istvánffy Miklós művében számos dáciai és pannóniai régiségre vonatkozó utalás van. A magyar limes-kutatás viszont elsősorban a XVI-XVIII. századi német és angol útirajzoknak, úti beszámolóknak köszönhet sokat, mert számos kitűnő leírást hagytak ránk. A limes szó eredetileg azokat a megerősített utakat jelentette, amelyek az ellenséges terület felé vezettek, de idővel bővült a szó jelentése, és a római birodalom határvonalát nevezték így. A hadsereg mindig arra törekedett, hogy határait folyók vonalában alakítsa ki. így történt ez Pannónia esetében is, ahol a védelmi rendszer kiépítése Claudius idejében kezdődött, és lényegében Traianus uralkodása alatt be is fejeződött. A legkorábbi táborokat fából és kőből építették. A Flavius császárok idején kerültek fokozatosan a légiók és a segédcsapatok a Duna vonalára. Ezzel párhuzamosan a belső-pannoniai táborokat fölszámolták. Legtöbbjük helyén, így Sisciában, Poetovioban, Sallában, Gorsiumban és valószínűleg Saváriában polgári települést, nagyobbrészt várost alapítottak, ahol elsősorban veteránok telepedtek le. Az egymástól 15-30 kilométerre emelt limes-erődítményekben zömmel segédcsapatok állomásoztak, amelyek a határ egy bizonyos szakaszának biztonságáért teljes felelősséggel tartoztak. Az így kiépített védelmi rendszer a barbár népek első nagyobb, széles fronton bekövetkezett támadásáig jól működött, addig tehát, amíg csak egy-egy