Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - KAJTÁR ISTVÁN: Önkormányzati élet Pécsett (1848-1918)

4. Bubreg Mihály (1821-1888) Apja kézműves, ő jogakadémiát végzett, 1842-től ügyvéd. 1848-ban a polgárőrség tisztje, májustól tanácsnok. Közreműködik a honvédtoborzásban, a beolvasztásra kijelölt harangokról jelent, gyanús leveleket fog el. Az év végén helyettesíti a lemondott főbírót. 1849 februárjában eltávolítják a Tanácsból. Kapcsolatba kerül a júniusi népfelkelés pécsi eseményeivel, ezért a visszatérő császáriak kiveszik az általános bűnbocsánat alól. Ezután figyelik, de jó magatartása miatt az 50-es években ügyvédi tevékenységet folytathat. 1861 elején visszakerült a Tanácsba, április végétől decemberig helyettes polgármester. A Schmerling-provizóriumban nem vállalt szerepet. 1865 decemberében ismét a város élére került. 1867-ben és 1872-ben közfelkiáltással újraválasztották. 1873-ben azonban sikkasztás és szabálytalanságok következtében a város pénzügyei válságba kerültek. Bubreggel szemben is megingott a közbizalom, mire állásáról leköszönt. A közgyűlés, bár a fegyelmi lehetősége felmerült, „futni hagyta". Bubreg ezután haláláig közjegyző volt és virilista. Noha díszsírhelyet kapott, a sajtóból kivehetően a vele kapcsolatos bizalmatlanság végig fennmaradt. 5. Taray (Csacsinovics) Endre (1821-1900) Apja Szlavóniából bevándorolt kézműves. Ö maga jogakadémiát végzett. 1844-től ügyvéd. 1848-ban aljegyző, majd májustól 1850 júniusáig főjegyző, ezt követően cs. kir. törvényszéki bíró. Nyugalomba vonulva püspöki uradalmi ügyész és jószágkormányzó. 1867 után aktívan részt vett a városi közgyűlés munkájában. 1872-1881 között kormánypárti képvselő volt. 1874 áprilisában kétszeri szavazás után lett polgármester. Ellenfelei összeférhetetlenség miatt követelték lemondását, a kérvénynek először a képviselőház nem adott helyt, de az 1875.T. tc. szerint mégis le kellett mondania polgármesterségéről. Mandátuma lejárta után pénzügyi közigazgatási bíró, majd korára tekintettel nyugalmazták. Budapesten élt haláláig. 6. Aidinger János (1846-1906) Aidinger Pál unokaöccse. Apja, A. József kereskedő, kinek kései házasságából született. 1851-ben árván maradva csak adósságot örökölt, vagyis szinte nulláról indult karrierje. 1866-ban önkéntesként katonáskodott. A jogakadémiát elvégezve 1868 novemberében városi aljegyző, 1869 októberében főjegyző, 1875 novemberében 52:44 arányban lett polgármester. 1878-ban szavazás után, 1884-ben, 1890-ben, 1896-ban közfelkiáltással újraválasztották. 1896-ban nyugalmazását kérte, és a szabadelvű párt képviselője egy cikluson át. Aktívan részt vett a város törvényhatósági bizottsága működésében. 1905-ben az országgyűlési képviselőválasztáson megbukott, népszerűsége ekkorra már igen megkopott. 1906 júliusában nagyszabású hivatalos gyászpompával temették el. Karrierje igen gyors volt, ezt az is magyarázza, hogy főjegyző elődje (Likl