Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - F. FONT MÁRTA: Magyarország keleti politikája a 12-13. században

A felsoroltak közül a második csoportba tartozók módosíthatják a magyar-orosz politikai kapcsolatokról alkotott képet. Il/a. 1118-ban II. István királyhoz (1116-1131) érkezett Jaroszlav Szvjatopolcsics, Volhiniából elűzött fejedelem (PSZRL 11.285). 1123-ban az ő kérésére cseh és lengyel csapatokkal együtt II. István is útnak indult a volhiniai Vlagyimir felé (PSZRL 11.286-288). Vlagyimir városa alatt igen nagylétszámú sereg gyűlt egybe. A várost védők a csata előtt elfogták Jaroszlav fejedelmet, aki könnyelműen csekély kísérettel a vár közelébe lovagolt, és hadainak nagyságával kérkedett a várvédők előtt. A csellel elfogott fejedelem meggyilkolása után - nem lévén ok az összecsapásra - a külföldiek visszafordultak. II. István eme hadjáratáról a magyar krónikakompozíció is tud (SRH 1.437). Az 1118-as menekülést és az 1123. évi segítségnyújtást azonban nem különbözteti meg. Ezért alakíthatta véleményét Pauler Gyula úgy, hogy „II. István azonnal kész volt a hadjáratra" (PAULER 1899.1.231). A legújabb munkák pedig, amelyek II. István oroszországi hadjáratát tárgyalják (MAKK 1986. 96; KRISTÓ 1986. 74-75; PASUTO 1968. 151,167), elsősorban arra a körülményre figyelnek fel, hogy a hadjárat során a magyar király és a kíséretében lévő előkelők között ellentét robbant ki. Ezért háttérbe szorult, illetve fel sem merült, mi indokolja a segítségkérés és megvalósulása egymástól távoli időpontra kerülését. Az ellentmondást a KÉ teljes szövege oldja meg: megtudjuk, hogy 1118 és 1123 között Jaroszlav lengyel segítséggel többször is próbálkozott visszakerülni egykori birtokába, de támadásait Vlagyimir Monomah nagyfejedelem (11131125) rendre visszaverte. Véleményünk szerint az orosz fejedelem két ízben fordult meg Magyarországon. Először 1118-ban, ekkor azonban segítség nélkül távozott. Másodszor 1123-ban, a segítségnyújtást megelőzően. így szinkronba hozhatók a KE és a magyar krónikakompozíció adatai. Az ismeretlen szerző szimpátiája egyértelműen a Monomah család oldalán van. Az ellenük fellépő Jaroszlavot negatívan ábrázolja: kérkedő, túlzottan magabiztos, ráadásul idegen csapatokra támaszkodik. A vele szemben álló Andrej Monomah szerény, alázatos. A krónikás - értékítéletei alapján ugyanaz a Monomah dinasztiát dicsőítő szerző lehet, akinek keze nyoma az 1118-tól kezdődő tudósításokon tetten érhető. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a vidubicki kolostort maga Vlagyimir Monomah nagyfejedelem alapította. Il/b. Az 1148-1152 közötti események krónikája (PSZRL II. 360-461) egy újabb, számos epizódból álló tematikai egységet alkot. Az elbeszéléssorozat központi alakja Izjaszlav Msztyiszlavics, aki kisebb megszakításokkal 1 Moll 54 között ült a nagyfejedelmi trónon. Az ő érdekeit, illetve hatalmának megszilárdítását szolgálta az a hatszori segítségnyújtás, amit II. Géza (1141— 1162) csapatainak megjelenése fémjelez. A hatszori alkalomból két ízben a magyar király személyesen vezette a hadjáratot: 1150 őszén és 1152-ben. Magát