Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

TANULMÁNYOK - F. FONT MÁRTA: Magyarország keleti politikája a 12-13. században

a tényt rögzíti a magyar krónika is (SRH 1.460). A többi négy esetben hol Vlagyimir Msztyiszlavics, a nagyfejedelem testvére, hol Msztyiszlav Izjaszlavics, a nagyfejedelem fia, hol a magyar király hadvezére állt a segédcsapatok élén. Az a két hadjárat, amelyet a magyar király személyesen vezetett az országos sereg élén, a halicsi Vlagyimirko ellen irányult (FONT 1980. 38). A hadjáratok időpontjának megállapítása csak megközelítő pontossággal lehetséges: 1148 kora tavasza, 1149 karácsony tájéka, 1150 ősze, 1151 legeleje, 1151 júniusa, 1152. Az Ipatyjev évkönyvben megadott időpontokat némileg finomítani lehetett, hogy a hadjárat mely fázisára vonatkoznak. Ehhez segítséget nyújtottak részben a bizánci kútfők (MORAVCSIK 1984) és az oroszországi események részletesebb feltérképezése (FONT 1989. 143-154). Ezek fényében a következőket lehetett megállapítani: a segítségkérés ideje a hadjáratok kezdete vége 1. 1147. ősz/tél ? 1148. kora tavasz 2. a) 1149. szeptember b) 1149. késő ősz 1149. karácsony 1150. jan. 2. fele 3. 1150. aug./szept. ? 1150. okt. vége 4. 1150.dec./1151.jan. 1151. febr./márc. 1151. ápr. eleje 5. 1151. máj. vége 1151. június 6. ? 1152 első fele Az 1146-1154 közötti időszakot megörökítő elbeszélésciklus a nagyfejedelem, Izjaszlav Msztyiszlavics gestájának is nevezhető. Ribakov a nagyfejedelem környezetében gyakran előforduló Pjotr Boriszlavics bojárt hozza gyanúba, mint lehetséges szerzőt (RIBAKOV 1959). Pjotr Boriszlavics szerzőségét több szempontból is kétkedéssel kell fogadnunk. Egyrészt azért, mert a szövegben halicsi eredetű feljegyzéseknek is nyoma van: pl. Vlagyimirko halicsi fejedelem utal arra, hogy korábban szövetségi kapcsolat fűzte Magyarországhoz. Nyomósabb ok, hogy a 12. századi viszonyok közepette aligha fogott történetírói munkába olyan személy, aki nem az egyház kötelékébe tartozott. Ellenpéldának lehetne említeni a nyírfakéreg-leveleket, ám ezek részben későbbiek, részben pedig napi ügyek intézésére ragadtak tollat az illetők, irodalmi igénnyel soha. Véleményünk szerint a szerzőt továbbra is anonymnak kell tekintenünk. E gyors egymásutánban vezetett hadjáratok mégsem expanziós céllal indultak: a status quo megváltoztatására kísérlet sem történt. A hat hadjáratból két alkalommal biztosan (1150/1151 fordulóján és 1151 júniusában), két alkalommal pedig valószínűleg (1148. kora tavasszal és 1149/50 fordulóján) a magyarok nem önállóan, hanem orosz csapatok kontingenseként vettek részt a