Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Mohács mezőváros szabadalomlevele ( 1840) (Nagy Imre Gábor)

Tanács tagjaivá, kik magok is vagyonosok lévén, a Város gazdasága gyarapításában czélszerűbb részt vehetnek".

41 Az is igaz, hogy a tanácson és a választott közönségen kívül a lakosság közügyekben való részvétele jórészt illuzórikussá vált. Az is igaz, hogy a tanács törekedett arra, hogy magát minden ellenőrzéstől, így a választott közönségtől is függetlenítse - mintegy bürokratikus elitté váljon (VÖRÖS 1980. 567). A tanács és a választott közönség közötti ellentéteket azonban teljesen háttérbe szorították a város és uradalom vitái, ellentétei (KISS 1976. 319. 327). Az is igaz, hogy a tanács tagjainak képzettsége nem felelt meg minden kívánalomnak. A főjegyző és a városi ügyész ügyvéd volt, tehát megfelelő jogi képesítéssel rendelkeztek. Erdeődy városkapitány ellenben nem volt jogvégzett, csakúgy mint a tanács többi tagja. Néhány tucat lakos sérelmezte is, hogy ez által nem teljesült a szabadalomlevél 2. pontjának előírása „mellynek értelmében a városi tanácsnak törvénytudó, s az ügyek elintézéséhez értő egyénekből állania kellene".

42 Hatos Gusztáv főjegyző a tanács elleni másik panasz kapcsán kifejtette „. . . hogy a Mohácsi Tanács Tagjai Censurât [vizsgát] nem tettek, azért azonban tudomány és akarat nélkülieknek állítani nem lehet, és hogy a Város kormányzására és bíráskodására alkalmasak, bizonyítja az, hogy Majláth Alispány Úr Elnöklete alatt kiküldetett Megyei Választmány és az Uradalmi Biztos alkották a Mohácsi Tanácsot a nép előbbkelőbbjeiből, s hogy kötelességükben pontosan s törvényesen járnak el tanúsítja azon körülmény, hogy a Mohácsi Tanács előtt bevégzett s négy évek olta a T. Ns Vármegye Törvényszékére fellebb vitt perek közzül eddig csak kettő változtatott meg. Többnyire ötven forint fizetésért alig lehet Tabuiaris Ügyvédet Pestről hozatni Mohácsi Tanácsnoknak, Szabó Péter és Reder Károly féle hamis prophetákat pedig öt garasért sem kívánnak Mohácson a Tanácsba fogadni."

43 A tanács tehát az igazságszolgáltatási és - amint Kiss Géza említett tanulmányában írja - a gazdálkodási funkcióit is jól ellátta. „Végül még csak annyit, hogy ez a »gazdálkodás« lényegileg mindig egyet jelentett a városra nehezedő terhek »kigazdalkodasaval«, és így minden naturális-patriarchális nehézkessége ellenére, Mohács város »közönségét« szolgálta, még akkor is, ha (korunknak megfelelően) csak a vagyonosok juthattak a jognak asztalához. Attól a vezetőségtől pedig, amely az osztályharc során kivívott előnyöket ilyen kitűnően tudta alkalmazni, a tágas legelők (ahonnan az uradalom szorult ki), a jó földek és a kitűnő víziút hasznosításánál, ne sajnálja az utókor az elismerést" (KISS 1976. 334). A szabadalomlevél megszerzésének költségei és annak forrásai A legizgalmasabb kérdésre, hogy mennyibe került a szabadalomlevél megszerzése Mohácsnak, pontos választ adni lehetetlen, hiszen a korabeli források hiányosan maradtak fenn. Másrészt a dolog természetéből következően az ilyen pénzeket, ahol lehetett titkosan kezelték és nem vették be az uradalom ellenőrizte számadásokba. A költségek nagyságáról és a pénzforrásokról sajnos csak megközelítő képet tudunk rajzolni. A költségek egyik állandó tétele a bécsi és budai ágens fizetése volt, akik természetesen Mohács más ügyeiben is eljártak. Évente 250-250 váltóforintot

44 (továbbiakban Ft) kaptak, ami tíz év alatt ötezer Ft-ra rúgott.

45