Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Mohács mezőváros szabadalomlevele ( 1840) (Nagy Imre Gábor)

1837-től a bíró és kiküldött társa évente többször felutazott Budára és Bécsbe, néha több hónapra is. Az útiköltségük és ellátásuk összege sem volt éppen csekély, ám a siker érdekében pénzzel és ajándékokkal sem fukarkodhattak. Például Kresztics bíró és Erdeődy jegyző 1837. évi útjaira 2850 Ft kölcsönt vett fel a város, László bíró és Lehoczky ügyvéd 1840. évi három bécsi útja pedig 1658 Ft 8 krajcárba került. Az 1838-1839-es bécsi utakról, amelyek szintén felemészthettek pár ezer forintot, adatunk nincs. A szabadalomlevél kiadása díjára 1500, a leírására és az anyagára 177 Ft 30 krajcárt, a királyi rendelet megyei kiadására 50 Ft-ot fizettek ki. Az 1841. január 17-i tisztújítás és az azt követő fényes lakoma szintén hatalmas összeget - 1791 Ft 25 krajcárt - tett ki. Ebből csak a megyei, az uradalmi és más meghívott vendégek, a „Kereszt" vendéglőben tartott ebédjére és az esti táncmulatságra 675 Ft 12 krajcárt fizettek ki. Ugyancsak a szabadalmas mezővárosi rang tette szükségessé az új városháza megvételét. Vételára kamatok nélkül is 10 305 Ft volt. Helyrehozására, átalakításáramivel boltnak épült - szintén elkelt pár ezer forint (KISS 1976. 332). A legkevesebbet azonban arról tudunk, amit a legjobban, legmélyebben titkolt a város, a szabadalomlevél megszerzését segítő személyek jutalmazásáról, megajándékozásáról. Arról tudunk, amit valamilyen címen mégis bevettek a számadásokba, de ez csak a jéghegy csúcsa lehet. A jutalmazottak, megajándékozottak köre a postamestertől a magyar udvari kancellárig, összege pár forinttól tízezer forintokig terjedhetett. Az 1840. évi számadásvizsgálat szerint „ . . .a Város ügyes dolgait pártoló tisztelt személlyeknek hálaadatosságul. .." 1489 Ft 41 krajcárt és „. . .a Város jó akarói, s pártfogóvendégeinek ellátásáért" és egyebekért 855 Ft 31 krajcárt adtak ki. Korabeli kifejezéssel említve, ezek voltak az ún. vak költségek, amikor az eltitkolni kívánt, város javára fordított kiadásokat perköltség, Dunaparterősítés stb. címén vették fel a számadásokba. A felsoroltakon kívül tekintélyes összeget fordíthattak még jutalmazásra. Légrády bécsi ágens 10 000 forintos követelését például azzal az indokkal utasította el a város, hogy „. .. tisztelt Úr felfogadott kötelességét nem teljesítette" (FÖLKÉR 1900. 73). Tehát Bors, Csarada ágens és azok, akik ténylegesen közreműködtek a szabadalomlevél megszerzésében, feltehetően súlyos ezreket kaphattak.

46 A Mohácsot támogató magas rangú személyiségek közül csak a Majláthok nevét ismerjük. Majláth Antal gróf, 1837 és 1839 között királyi alkancellár, 1839 és 1847 között magyar udvari kancellár, a másodunokatestvére ifj. Majláth György 1839-től Baranya vármegye másodalispánja volt. Róluk biztosan tudjuk, hogy segítették a szabadalomlevél megszerzését, amiért hálás is volt nekik a város. 1842 elején Hatos Gusztáv főjegyző és Kresztics György tanácsnok Bécsben járt Majláth kancellárnál, ahol „... a Városi község háladatosságát, és a rendezett Tanács alakíthatására nyert K: K: Kiváltságos levélnek kiadásában tett közben járásáért, s eszközléséért alázatos tisztelettel párosult köszönetét nyilvánítottak, a Város ügyes és törvényes dolgainak magas állásánál fogva éreztethető nagy kegyelmét, és pártfogását jövendőre is ki kérvén,..." a 728 Ft 31 krajcáros tetemes bécsi számlából pedig a kancellárnak valamilyen szép ajándék is kikerülhetett, ugyanis ez útiköltségnek és napidíjnak túlságosan magas.

47 A költségfajták áttekintésével, amelynek kimutatható része is 30 ezer forint körüli, arra is választ kapunk, hogy a belső adottságok és Szepesy püspök támogatása mellett