Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Mohács mezőváros szabadalomlevele ( 1840) (Nagy Imre Gábor)

NAPTÁR MOHÁCS MEZŐVÁROS SZABADALOMLEVELE (1840) Mohács mezőváros földesurával, a pécsi püspökkel a 18. században vívott úrbéri pereiben egyértelműen győztesnek bizonyult. Az úrbéri viszonyt tisztázó 1747. évi ún. Resolutio (királyi leirat) és az ezt megerősítő 1796. évi ún. Transactio (megegyezés) a jobbágyság személy szerinti szolgáltatásainak (robot, füstpénz) megváltását mindössze évi 500 forintban szabta meg. A mészárszéktartás joga egész évben, a kocsmáitatásé Szent Mihály naptól Szent Györgyig a várost illette meg. A város a vezetőit az évenkénti tisztújításon szabadon választhatta meg, a bíró kivételével, akit a földesúr jelölt és erősített meg. A tanács a lakosok felett 6 forint értékig bíráskodhatott, felette pedig a földesúr bírósága, az úriszék. A város gazdasági erejét jelentő óriási szigeti terület használatát szintén Mohácsnak hagyták meg (BEZERÉDY 1976. 111-115). Mohács mint kiváltságos (privilégiait) mezőváros a fentieken kívül további jelentős jogokkal bírt: évi öt országos vásárt és heti egy napon piacot tarthatott; a letelepülni kívánóknak lakossági jogot adhatott, illetve megtagadhatta azt. A szabad vagyonbirtoklás alapján a lakosok vagyonukat, házukat, földjüket, szőlőjüket, rétjüket szabadon adhatták-vehették, továbbörökíthették (KARDHORDÓ 1976. 132-133, 136-139). A várost mindig az a törekvés vezérelte, hogy kivívott jogait megőrizze és minél inkább szaporítsa. Nagyobb közigazgatási, bíráskodási hatáskör megszerzése szintén foglalkoztatta. 1810-ben még a szabad királyi városi rang kérését is elhatározta. A kérés azonban nem járhatott sikerrel, hiszen ehhez hiányoztak a gazdasági feltételek (KOPASZ 1976. 289-292). A szabadalmas mezővárosi jog megszerzéséért folytatott küzdelem az 1830-as évek elejére nyúlik vissza, amikor állandó tanácsot és a tanácsnak elsőfokú bírósági jogkört kért a város. A kérelem az évek során maga is változott, új elemekkel bővült. A legelső, város által kidolgozott tervezetet sajnos nem sikerült fellelnünk. A megye készítette 1837. évi tervezetnél azonban a megszerzett 1840. évi szabadalomlevél lényegesen nagyobb hatáskört biztosított a városnak. „Örökérvényű" privilégium kérésével a „tanácsrendezés"-ként emlegetett ügy 1837-ben bővült. Az 1840. évi latin nyelvű privilégiumlevelet, a korabeli iratokban kiváltság-, szabadíték-, illetve szabadalomlevélnek emlegették. A helytörténeti irodalomban az utóbbi kifejezésmód gyökeresedett meg, ezért mi is ezt használjuk, bár a szabadalom szó ma már nem privilégiumot, kiváltságot jelent.

1 A szabadalomlevélről, illetve megszerzésének történetéről már Fölkér József (FÖLKÉR 1900. 61-80) és Kopasz Gábor (KOPASZ 1976. 292-295) is írt, de egyikük sem foglalkozott az 1837 előtti eseményekkel és az anyagi feltételekkel. A 150 éves évforduló kapcsán talán nem érdektelen a levéltári kutatási eredményeink felhasználásával a szabadalmas mezővárosi jog megszerzésének újbóli, rövid feldolgozása.