Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)
NAPTÁR - Mohács mezőváros szabadalomlevele ( 1840) (Nagy Imre Gábor)
Egy évtized botladozásai a szabadalomlevélért Horváth Kázmér szerint Mohács 1831-ben kérte, hogy magasabb közigazgatási formához juthasson. A kérelem alapjául szolgált a város gazdasági fejlettsége, az egyre nagyobb tért hódító gőzhajózás, a fellendülő kereskedelem és ipar, az emelkedő műveltségi szint (HORVÁTH 1934. 66). Az 1830-40-es évek Mohácsának gazdasági és társadalmi viszonyairól értékes tanulmányukban Kiss Géza (KISS 1976. 311-336) és Kardhordó Kálmán (KARDHORDÓ 1976. 121-151) megbízható képet adnak, ezért erre itt nem térünk ki. A gazdasági fejlettség mellett hasonlóképpen sikerrel kecsegtetett, hogy a város törekvéseit Szepesy Ignác báró pécsi püspök mint földesúr nem ellenezte, hanem erőteljesen támogatta (HORVÁTH 1934. 66). A belső gazdasági-társadalmi fejlettség, földesúri megegyezés és támogatás adott volt tehát ahhoz, hogy Mohács szándékai valóra váljanak. Mégis a szabadalmas mezővárosi rang megszerzése közel egy évtizedet vett igénybe, amely főként a korabeli, korántsem gyorsaságáról híres ügyintézéssel és a reformkori országgyűlések alatti fontosabb ügyek késleltető hatásával magyarázható. Másrészt a mezőváros polgárai sem ismerték ki mindig magukat a kérvényezés során a paragrafusok és hivatalok útvesztőiben. Horváth Kázmér állítását, hogy Mohács kérelme 183l-re nyúlik vissza az is alátámasztja, hogy a város Szepesy püspök által jóváhagyott kérvényét és tervezetét 1833. január 22-i közgyűlésén tárgyalta meg a megye. Az iratok tehát 1832-ben érkezhettek meg a megyéhez, és Mohács 1831-32-ben készíthette el a tervezetét és szerezhette meg rá a földesúri engedélyt. A megyegyűlés az akkori szokások szerint a kérelem kivizsgálását egy bizottságra bízta. 2 A következő megyegyűlésen a bizottság véleményét elfogadták és megküldték a városnak. 3 A bizottság jelentése sajnos nem maradt fenn, és a közgyűlési jegyzőkönyvből éppen az nem derül ki, hogy mi volt a megye álláspontja. A helytartótanács még a megye fenti határozata előtt, 1834 márciusában utasította a megyét, hogy tartson vizsgálatot: „1 ször Mivel a Tisztviselők száma a helybéli körülményekhez lészen alkalmaztatandó, azok pedig a Nagy Méltóságú Helytartó Tanácsnak tökélletesen tudtára nincsenek, a folyamodó mező Városnak népességéről, a lakosok foglalatosságairól, és a míveltségnek melly karban lettéről tudósíttás kívántatik. 2 or A tisztviselők fizetésének meghatározása tekintetéből szükséges a Város közjövedelmeinek mennyiségét annak számadásaiból kitanulni; tovább hogy azok a köz terheknek elviselésére elegendők é, vagy ne talán szármozandó héjanyosságot honnand lehessen pótolni;... 3 or Azon kérelemre nézve, hogy ezentúl a helybéli Tanács minden polgári Ügyeket mint törvényes első Bíróság megítélhessen tudósíttás tétessen; vallyon a helybéli Tanácsnak tagjai szükséges esméretekkel fel vágynak e ruházva arra, hogy akár melly bírói foglalatosságokban rendesen eljárhassanak. 4 er... először az egész Elöljáróságnak öszvesen, azontúl a Bírói - Tanátsbéli Jegyzői - Pénztári - hivataloknak, árvák Gondviselőjének, választott Községnek, és a nép szószollójának, egy szóval minden hivataloknak utasításul szolgálló javallatott dolgoztasson ki -..."