Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: A római vallássosság emlékei Sopianaeból

TÓTH ISTVÁN A RÓMAI VALLÁSOSSÁG EMLÉKEI SOPIANAEBÓL A római Pannónia vallástörténetének összefoglalásával a kutatás a mai napig adósa az érdeklődő olvasónak. E magára várató szintézis előzményeként ma csupán a tartomány néhány nagyobb városának vallástörténetét összegző tanulmányra hivatkozhatunk, mint a jelen dolgozat előzményeire. - Az alábbiakban az Aquincum, Carnuntum, Savaria, Poetovio, Mursa vallástörténetét feldolgozó tanulmányok mellé szeretnénk csatlakozni dolgozatunkkal. • A római hódítást megelőző időből Sopianae történetéről - és ezzel együtt a terület vallási viszonyairól - szinte semmilyen pozitív adattal nem rendelkezünk (FÜLEP 1984. 269.; TÓTH E. 1988. 23 sk.). A későbbi város neve ugyan kelta eredetűnek látszik, de mind etimológiája, mind lehetséges jelentése vitatott (MÉSZÁROS 1936., MÁDY 1963.), így sem település-, sem művelődés-történeti következtetések levonására nem alkalmas. Ugyanakkor nem vitás, hogy a város és környezete sok évszázados, gazdag történeti múlttal rendelkezett (MARÁZ 1988.), s e múlt magába foglalta az itt élő emberek hitvilágának, hiedelmeinek hagyományait is, amelyek - természetesen - megélték a római hódítás korát is. Ezekhez a hagyományokhoz azonban csupán áttételes módon közelíthetünk: a római kori vallási viszonyok nem is egy esetben utalnak vissza saját kelta-kori előzményeikre. Vizsgálódásunkat ezen a szálon kezdjük el, még akkor is, ha Sopianae emlékei esetében e vonatkozásban csupán kevés megfogható támpontot remélhetünk. A természeti környezet istenei A római vallás egyik legsajátosabb vonása volt az a jelenség, amelyet Tacitus interpretatio Romana-nak, azaz „római módra való értelmezés"-nek nevezett. Ez azt jelenti, hogy Róma az általa meghódított népek és területek isteneit (néhány esettől eltekintve) sohasem üldözte, hanem az istenalakokban, mítoszaikban, vagy a hozzájuk kapcsolódó szertartásokban megnyilatkozó rokon vonások alapján az idegen isteneket saját pantheonja alakjaival azonosította (WISSOWA 1912. 85.). Ennek következtében a Birodalom nem-római (pl. kelta, germán, illír, sémita stb.) lakosságú területein a római istenek neve mögött gyakorta az őslakosság vallásának római formák között továbbélő kultuszait ismerhetjük fel. - E jelenségre Pannoniából is számos példát ismerünk.