Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: A római vallássosság emlékei Sopianaeból

így - mindenekelőtt - nyilvánvalónak látszik, hogy Sopianae-ban ugyanúgy, mint pl. Aquincum környékén (NAGY 1942. 408.) Iuppiter és Iuno Regina tisztelete hátterében egy név szerint nem ismert kelta istenpár kultusza húzódott meg, amelyet a provincia kelta alap-lakosságú területein római formák között, a római vallás kultuszhelyein, de az ősi kelta istenek tisztelete jegyében gyakoroltak. Különösen valószínűnek látszik ez az azonosítás azokban az esetekben, amikor a birodalmi pantheon eme két legfőbb istenét egyszerű polgárok - köztük egy esetben (RIU 969) egy családi közösség tagjai - tisztelték meg fogadalmi felirattal (RIU 963 - Görcsöny, 969, 970), annak bizonyságaképpen, hogy ebben az istenpárban itt nem annyira a Birodalom, mint inkább a polgári életforma, a család, a magánélet oltalmazóit látták az itt élő őslakos családok tagjai. Minden valószínűség szerint ugyanezt a lokális istenpárt tisztelte meg oltárával az a Iulius Rufus is, aki a „legjobb és leghatalmasabb Iuppiter" mellett a Földanyát, Terra Mater-t nevezte meg feliratán (RIU 971). Iulius Rufus-nak ugyanerről a lelőhelyről (Pécs, Rákóczi út 38.) egy másik oltárát (RIU 974) is ismerjük, amelyet felajánlója a pannóniai kelta őslakosság legsajátabb védőistensége - Silvanus - tiszteletére szentelt (1. kép). Sokatmondó adalék, hogy ez utóbbi oltár egyik oldallapján Silvanus Pannoniában tisztelt női párjának, Silvana-nak alakját faragta ki a kőfaragó; tehát az oltárt adományozó személy vallásos gesztusában egy, a Iuppiter és Iuno Regina alakjához nagyon hasonló, ám a római vallási hagyománytól minden tekintetben idegen gondolatot 1. kép. Silvanus-oltár jobb- és baloldala