Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: Egy mohácsi radikális a szabadságharcban (Hatos Gusztáv pályaképe)

„A törvényes Magyar Kormányhoz való állandó ragaszkodást és tántoríthatatlan hűséget ajánlok a községeknek, s hazafiúi buzgóságuktól elvárom, hogy az ellenség és ellenséges Császári Tisztviselők rendeletét megvetéssel ellökik maguktól."

41 Június 20-án újból megparancsolta, hogy az Eszékről visszatért katonákat a pandúrok gyűjtsék össze, az ellenszegülőket fogják el és szállítsák hozzá Hidasra.

42 Hatos Gusztáv főszolgabíróként küldte ki fenti rendeleteit. Jellemző azonban a baranyai erőviszonyokra, hogy a mohácsi járásban 1849 június-júliusában egyszerre két kinevezett főszolgabíró is működött. A császáriak részéről Perczel Géza Baranyaváron és a forradalmárok részéről pedig Hatos Gusztáv. Ifj. Majláth György királyi biztos, ezért rendelte el, hogy a mohácsi járásban egyedül Perczel Géza főszolgabíró és Sey László szolgabíró a törvényes tisztviselő, másnak főben járó bún terhe alatt engedelmeskedni tilos.

43 Az egykorú források Hatos Gusztávot nemcsak főszolgabírónak, hanem csapatvezérnek is említették. Arról azonban, hogy milyen létszámú és összetételű csapatot sikerült toboroznia, nincs pontos adat. Katonailag igazán nem lehetett jelentős, de ahhoz elegendő volt, hogy az aulikus (császárhű) tisztviselők ne érezzék magukat biztonságban. A baranyai nemzetőrök, honvédek, pandúrok a megye felszabadításához kellő erővel nem bírtak. Ezt bizonyította például a július 11-i vállalkozás sikertelensége, amely során Kohlman ezredes vezetésével a tolnai, baranyai, somogyi nemzetőrök és Noszlopy Gáspár csapata Pécset akarták visszafoglalni. A támadást Vetter altábornagy előző napon letiltotta, így Pécsnél csak Noszlopy Gáspár jelent meg, és csak a szerencséjének köszönhette, hogy sikeresen vissza tudott vonulni (ANDRÁSSY 1973. 252-253, 281-285, 289.). A vállalkozásról beszámoló Náray János krónikája szerint három felől akartak Pécsre betörni: a tolnaiak Pécsváradig, Noszlopy Cserkútig, Hatos Gusztáv pedig alakulatával Mohácsról Szederkényig nyomult előre, de azonnal vissza is vonultak (BEZERÉDY 1973. 195-196.). Hatos Gusztáv a többi radikálishoz hasonlóan az utolsó pillanatig ellenállt, Szekszárdról Bajára, majd Zombor-Szeged felé húzódott vissza egyre fogyó csapatával.

44 Szegedről Arad-Lugos-Mehádia-Orsován keresztül több ezer menekülttel együtt Törökországba ment át, ahol Viddinben helyezték el őket (FÁNCSY 1973. 141.). A szabadságharc bukása után a résztvevőkre - így rá is - a szigorú számonkérés várt. Hazatérése után tulajdonképpen forradalmi tetteiért nem büntették meg, de a hivatalos eljáráson neki is keresztül kellett esnie. A es. kir. hatóságok mint rebellis, gyanús személy ellen újabb és újabb vizsgálatot indítottak, tevékenységét korlátozták. Az alsóbb hatóságokat, az abszolutizmus kori városi tanácsot - akárcsak az 1848-ast -, a járási tisztviselőket viszont általában emberséges magatartás jellemezte, igyekeztek menteni, kisebbíteni tetteit.