Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: Egy mohácsi radikális a szabadságharcban (Hatos Gusztáv pályaképe)

1850 októberében uralkodói engedelemmel, amnesztiával tért vissza Törökországból Mohácsra,

45 de a es. kir. haditörvényszék előtt felelnie kellett 1849. évi politikai magatartásáért. A vizsgálattal Augusz Antal kerületi főispán a pécsi, pécsváradi, mohácsi főszolgabírákat bízta meg, akik mentegették. A pécsi főszolgabíró azt jelentette, hogy a pécsi járásban „a nép nem is ösmeri", a berkesdi jegyzőség jegyzőkönyvében is csak azért található két rendelete, mert 1849-ben a mohácsi járáshoz tartozott. A pécsváradi főszolgabíró szerint csak két és fél napig tartózkodott Pécsváradon mint főszolgabíró, és leginkább a nemzetőrség szervezésével foglalkozott. Balogh Károly mohácsi közig, főszolgabíró pedig csupán a mohácsi tanács és sóhivatal vallomását küldte be, azzal a megjegyzéssel, hogy „a vallomásbeli tényeken kívül a hivatalnak más bármiféle tudtára nem esett."

46 Balogh Károly jelentése állt legmesszebb az igazságtól, hiszen éppen ő volt az, aki a felsőbb utasítást kihasználva, a mohácsi városházán található forradalmi iratokat, így Hatos Gusztáv rendeleteit is, megsemmisítette.

47 Járása jegyzőitől szintén bekérhette volna a kompromittáló iratokat. A haditörvényszéki eljárás az uralkodó 1851. augusztus 25-i kegyelméből felmentéssel zárult. A soproni főállamügyész elrendelte vagyonának zár alóli feloldását és visszaadását.

48 Ingó és ingatlan javait már 1849-ben átadták a feleségének, most a magániratait is visszakapta a megye levéltárából.

49 1854-ben szintén felmentéssel végződött a kir. jogügyi igazgató által indított vizsgálat a mohácsi sópénztárból elvitt pénz ügyében.

50 A közigazgatási tisztviselőknek rendszeresen jelenteniük kellett az amnesztiát kapott személyek magatartását. Sey László szolgabíró azt írta róla, hogy visszahúzódva, békésen és feltűnés nélkül él családja körében.

51 Mint rebellis személynek azonban a felsőbb hatóságok nem engedélyezték az útlevél kiadását 1853-ban Eszékre, Sopronba és a lippiki fürdőbe sem.

52 Ugyancsak 1853-ban eltiltották az ügyvédi hivatás gyakorlásától, amelyet 1854-ben engedélyezett számára újból a cs. kir. igazságügyminisztérium.

53 Ehhez azonban ügyvédi esküt kellett tennie Sopronban.

54 1854 végével lezáródtak az ellene indított vizsgálatok, és ismét ügyvédként dolgozhatott. 1858. február 21-én Mohács város képviselőtestülete a lemondott Réder Károly helyett városi ügyvédnek választotta meg. Feladata a város legelső elkülönözési perének vitele és más városi ügyek jogi képviselete volt. Megbecsültségére jellemző, hogy a fizetését 300 pengőforintról 600 pengőforintra akarták felemelni, de a soproni helytartósági osztály csak évi 500 forint fizetést (új pénzben) engedélyezett számára. 1858-tól tehát újból városa szolgálatába állt, a korabeli viszonyokat tekintve meglehetősen szép fizetésért.

55 Az 186l-es alkotmányos időszakban visszanyerte a megérdemelt 1849. évi tisztségét, a megyebizottmány 1861. január 7-i tisztújító ülésén a mohácsi járás főszolgabírájává választotta.

56 Az 1861. november 5-i, a provizóriumot bevezető uralkodói leirat elleni tiltakozásul a megye tisztikarával együtt lemondott,

57 de december 14-ig az új tisztviselők kinevezéséig még hivatalában maradt.

58